Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

zeneéletünknek ettől kezdődet színhelyét, az altemplomában álló házi kápolnát, s ennek élére helyezi Petös nevezetű Péternek fiát, Miklós kántorkanonokot. Itt állítja ki 1423-24-ben a császári koronaékszereket, és Miklós kántor — immár szervezetileg is elszakadva a hajdani kancelláriai szerepű kápolnaispánságtól - a konstanzi zsinat után, annak zenei újdonságai birtokában szervezi meg az új királyi kapellát. S hogy ez a „capella regia”, ez a budai Hofkapelle mennyire kiteljesedik (1485-ben énekés zenekarának össz-személyzete már negyven főt számlál’5!), a következőkben látni fogjuk. A kórus lélekszámra, de színvonalra is vetekedett akár a pápai karral, akár Szép Fülöpnek vagy a burgundi hercegeknek kapellájával. A század végére a budai királyi kápolna világi papjai pápai engedélyt kaptak arra, hogy egyenként két, sőt három egyházi javadalomnak is birtokába jussanak.

Zsigmond király (1387-1437) világi és hadi muzsikusairól aránylag többet jegyeztek fel,*4 mint egyházi muzsikusairól.

Zsigmond, császár korában, 1414-től már egyre kevesebbet tartózkodott Magyarországon. Az 1450-as években budai építkezései meg is szűntek. A budai palotát hol Borbála császár-királynő, hol Garai Miklós nádor, a császár sógora tartotta kézben. Az építés dandárja Pozsonyban zajlott.

A Zsigmond elnökletével megtartott konstanzi és bázeli zsinaton - 1414 és 1443 között feljegyezték - harminchárom nyelv találkozott. Ugyanannyi muzsikus! A királyi trombitásokról szóló fejezetben látjuk majd: a zsinatokon, ahol Zsigmond hét- nyolcszáz főnyi magyar lovas kísérettel jelent meg, ismert, jellegzetes alakok voltak a császár magyar lovas kürtösei. Számuk nyolc és harminc között mozgott.

Bizonyos azonban, hogy - talán éppen Péter fia Miklóssal

187