Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

közvetlen utalás is. Pedig egyes mozaikszernek, töredékek azt mutatják, bővében volt Hunnia a muzsikusoknak. Olyannyira, hogy még exportra is futotta belőlük.

így 1405-ben olvassuk: Bécs városának magisztrátusa előtt Ulrik, pozsonyi lakatos, igazolja azt, hogy ő Mártonnak, Albert osztrák herceg síposának édestestvére.*1

Egy évvel később, 1406 januárjában Firenze város folyamodik Cossa Boldizsár bíboroshoz: küldje vissza azt a két magyarországi énekes gyermeket, aki Flandriái János mester muzsikusnak a tanítványa.*2 (De ide számíthatjuk még Nápolyi László király magyar köréből azt a magyar udvari énekest is, aki László király trani várnagyának fia volt.)

Már ez a három adat - három, illetve négy magyar muzsikus külföldi említése - is utalás a középkori muzsikus- és dallamvándorlásra! Ez az a zenész- és zeneáramlás, amely azután a zsinatok századának zenei életében kristályosodik ki. Az ars nova ekkor hódítja meg a keresztény világot! Az európai zenetörténet kohói Franciaország, Burgund, Németalföld területén izzanak.

A kor uralkodó zenei stílusát, a több szólamú bourgignon- burgundi - stílust a németek „brabantisch diskantieren”-nek, „frantzösisch gesetzer Gesang”-nak, az olaszok „gusto goticó”- nak - gótikus ízlésnek, irányzatnak - nevezik. E kifejezésekkel a hazai gyakorlatban is találkozunk.

Nem kérdés, hogy a zenetörténeti közhelynek számító zsinati világ muzsikájához - a zsinatok házigazdáján, Zsigmond királyon, egyben német-római császáron s cseh királyon keresztül- a mi zenetörténetünknek is köze van.

Bizonyos újabb budavári régészeti-topográfiai és építéstörténeti adatokon át is egyre világosabb a kép: a régi Anjou-szárny s a Frisspalota közötti szakaszon Zsigmond építi meg udvari