Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

A VIRGINÁL ÉS A KLAVIKORD

De volt két másfajta — az irodalomban az orgonával olykor összetévesztett - hangszer is, a virginal s a clavichordium. Ezeket nem szabad összetévesztenünk az orgonákkal. Ezek már a XV. században elterjedtek.

Ez a két hangszer: áttételes - főhangszer volt.

Voltaképpen mind a virginál, mind a clavichordium a zongorának volt őse. De egy vonatkozásban emlékeztettek a kéziorgonákra! Abban ti., hogy verőiket, ütőiket ugyanúgy manuál vezényelte, mint az orgonának sípjait. A virginálon, a zongora ősén, még nem kalapácsok, hanem tollak vagy pálcikák érintették a húrokat.1’4

A XV. század orgonamesterei rendszeresen használták ezeket a hangszereket is. (1487-ben Amandel Farkas pap, a soproni Szent Kunigunda-oltár javadalmasa és orgonistája „clavicordi- um virginal” nevű hangszerét unokaöccseire testálta.)'” Valószínű, hogy a virginált s a klavikordiumot a régi orgonamesterek oktatási célokra is használták. Ezek a húrozott, billentyűzettel ellátott ütőhangszerek - klaviatúrájuk okán - hasonlítottak a kéziorgonákra. Aki tehát klavikordon, virginálon megtanult muzsikálni, kezelni tudta a kezdetleges kéziorgonákat, a regálo- kat s a pozitívokat is. (Ilyenféle orgonamester lehetett 1464 és 1470 között a Krakkóban diákoskodó s az egri egyházmegyéből eredő Eperjesi Gáspár. Egy krakkói asszony két gyermekét oktatta „in cleuicordio”.)’’6

Hangok egymáshoz való viszonyának meghatározására használták a monochord nevű egyhúrú hangszert. 1489-ben a gyermek Estei Hippolit esztergomi érsek számára négy dukátért vásároltak egy jó monokordot. („Per la salvaroba del Reverendissimo

140