Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

réből a kisméretű hydrák már korán kiváltak. Utóbb mind a nagy, mind a hordozható kis kéziorgonák divatosak lettek. A császárok közül Néró maga is szerkesztett egy különleges hydralis-fajtát. Heliogabalus pedig - a trombitán kívül - az orgonajátéknak is mestere.

Az európai történetírás úgy tudja: az első nyugat-európai orgonát V. Konstantin bizánci császár (751-775) küldte ajándékba Kis Pipinnek (751-768) a 757. évi compiégne-i gyűlés alkalmából.

Megint más adatok szerint Angliában már 690 körül volt egy orgona Aldheim püspök kolostorában, Malmesburyben. A legendák dolgában a kontinens sem akart lemaradni: eszerint Augsburgban 800-ban, Reichenauban 824-ben, Strasbourgban 830 körül már állott orgona. . .

Bizonyos: a középkor emberének mindazt újra kellett megvalósítania s feltalálnia, amit a középkor emberének nagyatyái nagy műgonddal elpusztítottak. Ez az újrafeltalálás azonban nemegyszer azzal járt, hogy a középkor technikai szerkezetei már tökéletesebbek voltak az ókoréinál.

Nyomait kimutatják a XII-XIII. századi Angliában, a Hanza- városokban. A XIV. századra Spanyolországtól fel a skandináviai államokig elterjedt. A XIV. században már ismerik a regisztert, a XV. századra pedig nyelvsípokat is alkalmaznak.

Maga a - hangszerek királynőjének joggal becézett — orgona jóval több, mint csupán fejlett zeneszerszám! A többszólamú- ság kialakulásában a kora középkorban újra feltalált orgonáé az oroszlánrész. Az orgona tette lehetővé a többszólamúság kialakulását; ugyanis amíg az orgona kitart egy hangot, addig az énekes a hangot az orgona hangjának ellenében vezeti. A IX. századtól már felbukkannak olyan énekek, amelyek több szólamúak.

38