Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
diákok, akik a triviumot elvégezték, s a városokból visszakerültek falvaikba, a nemzetközi zenei dallamkincsnek a nép körében terjesztői lettek. Hozzájárultak ahhoz a nagy zenei áramláshoz, amely kunyhótól palotáig s viskótól templomig Európa egész világát átjárta. Ez egyik magyarázata annak, hogy a középkor nemzetközi egyházi műzenéjének motívumkincse a maga gyöngyeit a népzenéig mindenüvé elszórta. Csakúgy, mint ahogyan a népi-zenei hagyaték is - éppen a vándorló diákokon s vándorló énekeseken át - felkerült s átkerült mind az egyházi, mind az udvari-világi muzsikába. Amit is a svájci Walter Salmen úgy fejezett ki: a magyar vándormuzsikusok úgy gazdagították Európa zenéjét, hogy közben maguk is gazdagodtak. Orgonák, orgonaépítök, orgonisták A fémsípokkal szólaló orgonát, a legnagyobb, áttételes fúvóhangszert a Földközi-tenger ókori népei találták fel. Karthágó romjai alatt találták meg a világ legrégibb orgonájának modelljét. Cserépből való. Az időszámítás előtti III. században készítették. Ezen a modellen fújtatóval és víznyomással sűrített levegő szólaltatta meg a sípokat. A művelődéstörténet közhelyeinek egyike még az orgona tudós feltalálóját is ismerni véli: Kteszibiosz alexandriai mérnök lett légyen az inventor, a III. században. Az ő orgonáját Héron ismerteti, az ugyancsak alexandriai tudós, Pneumatika című művében. Szerinte Kteszibiosz orgonájának egy slpsora volt, nyolc síppal. Az orgonaépítés múltjának búvárai - sorukban Szigeti Kilián 36
