Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

kap. Ezenfelül a kántor még további négy forintot kap azért, hogy Urfelmutatáskor az iskolások énekkarával együtt a Gloria, laus. . ,-t énekelje.'21

A deákénekesek — a gyermekek, pueri - szolgáltatták minden időben az énekkarok szopránjait. Nálunk, mint majd a királyi kapella énekeseinél látjuk, a királyi kórusokban is kivétel nélkül kisgyerekek énekelték a szoprán szólamokat.122

Ilyen volt az a kis kasztrált fiúcska, aki szépen hárfázott, s aki - Kottaner Ilona naplója szerint - a csecsemő kis V. Lászlót nyugtatgatta szép énekével. Szoprán volt 15 26-ban az ekkor kilencesztendős kis Johann Zanger, akit a mohácsi vész másnapján maga Mária királyné saját hintájába emelt, s abban vitt magával Budától Pozsonyig. A kis Zanger a királyi énekkar rendes tagja volt.

Magának az éneknek előadása úgy ment végbe, mint azt számos középkori ábrázolásunk megörökíti. A kórus — egyes templomokban a szentély két oldalának stallumai között - félkörben állta körül és úgy nézte a hatalmas kótatartóra helyezett, nagyalakú zsoltáros könyvet. A karvezető hosszú pálcájával távolabbról vezette az énekesek tekintetét hangjegyről hangjegyre.

Ez a vessző nagy művelődéstörténeti karriert futott meg: ez a karmesteri pálca őse.12*

Az énekkarok késő középkori magyarországi ábrázolásai közül kimagaslik az esztergomi Keresztény Múzeum Atyaisten éneklő angyalokkal című XV. század végi felvidéki fafaragása. Ezen az ábrázoláson - az énekesek szájállásából - még arra is következtethetünk: melyik énekes milyen hangot énekelt.

Adataink azt mutatják: a középkori iskolákból szétáradó a capella muzsika visszhangzott egész Magyarországon.

A műzenei alapműveltség országszerte kimutatható. Azok a

35