Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
korlatot ismétli meg az 1493. évi esztergomi zsinat, amikor kimondja: hacsak annak fontos akadálya nincsen, a misét mindennap a szokott órában énekszóval kell megtartani! S ha számot vetünk a középkori Magyarország városainak, falvainak számával, templomainak, kápolnáinak sokaságával, úgy tűnik: egész középkorunk egyetlen hatalmas himnusz! S itt még szót sem ejtettünk középkori muzsikánknak többi hatalmas tartományáról: az udvari-világi zenéről, a népdalról, a hadi muzsikáról! Egyházi zene és anyanyelv (A paraliturgikus egyházi muzsika) Talán nem felesleges már itt, a korai egyházi muzsika hazai alakulásánál felvetnünk az anyanyelvűség kérdését. Már az eddig leírtak során is - igaz, csak egy jegyzetben -felidéztem késő középkori emlékét annak, hogy a XV. században a szentségek kiszolgáltatásakor - legalábbis Erdélyben — a pap a hívőt anyanyelvén szólította. Láttuk: Geréb László, Erdély püspöke, 1479-ben elrendelte: az erdélyi egyházmegye klérusa küldjön ki két papot az Agenda magyarra fordítására.64 Mezey László kutatásai nyomán ma már világos előttünk: az egyház életében, a latin liturgikus nyelv gondos őrzése mellett, egy széles körű, paraliturgikus anyanyelvi gyakorlat él. A margitszigeti apácák — az 1276. évi, Szent Margit ügyében lefolytatott inkvizíció során derül ki - csak anyanyelvükön tudnak, s őket a liturgia elemeire magyar nyelven oktatják.6* Magyarul mondják a Mária-siralmat. Magyarul végzi bajhárító - félpo- gány - szertartását a XV. századi kakati (párkányi) plébános.66 15
