Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

A már említett Szent László-kori pannonhalmi könyvjegyzékből egy-két adat fokozott figyelmet érdemel. Ez az 1093-ra datált jegyzék megemlékezik egy francia beosztású zsoltáros könyvről

Psalterium gallicumról - is.

S mennyire jelentős művelődéstörténeti emlékeink kapcsolódnak ezekhez az emlékekhez! Hiszen a korai kódexek - a maguk pompás miniatúráival - nemcsak irodalmunknak, zenénknek, de képzőművészetünknek is legkorábbi emlékeihez tartoznak. (Gondolok itt az admonti bencés apátságban őrzött XII. századi Csatári Bibliára, az 1200 körül írt s rajzolt Pray-kódex miniatúrái- ra.)

Azok az eredethelyek pedig, ahonnan szerzeteseink - a bencésektől a cisztercitákig, a premontreiekig, majd a kolduló rendekig-hazai új kolostoraikba települnek, megannyi stílusforrásai építészetünknek, szobrászatunknak! Esztergom, Pécs, Pannonhalma, Somogyvár s az értékes régészeti emlékeket ajándékozó Szer (Pusztaszer) nem csupán a pompás faragások mintáit hozzák Dél- és Nyugat-Európából, de legendáriumaikat s zenéjüket is.

Milyen nagy érték lenne egyszer összefoglalni megmaradt és elveszett énekeskönyveink listáját! Hiszen egy-egy egyházi in- ventárium a filológus és a zenetörténész számára némely romhalmazzá vált hajdani egyházunknak zengő világát képes felidézni.

Hadd hivatkozzam a pécsváradi apátságnak - 1220 körül hamisított, de a hamisításkori állapotokat híven tükröző - a XI. század elejére, Szent István korára predatált ún. alapítólevelére. Ebben hét, teljes szövegű misekönyvnek találjuk nyomát. De a tihanyi apátságnak 1055-ben kelt, hiteles alapítólevele is megemlékezik két misekönyvről, egy éjszakai zsolozsmás könyvről (nocturnale) és két graduáléról, vagyis zsoltáros könyvről.6*

Szent István kánonát, az állandó keresztényi középkori gya