Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

A XI-XII. századdal kezdődnek azok az emlékeink, amelyek vagy hangjelzéses - neumás - szerkönyvekre utalnak, vagy pedig mint kézzel fogható kódexek, máig megmaradtak. Természetes, hogy a megmaradt korai zenés kódexek éppen úgy aránylanak azokhoz az elpusztultakhoz, amelyeknek csupán híre maradt, mint a jéghegynek a vízszint fölé emelkedő, kicsiny csücske a víz alatt rejtező monstruózus tömeghez.

A Mezey László és Falvy Zoltán felfedezte Codex Albensis- ha nem is nálunk, de Grazban — fennmaradt.56 Ám nem maradtak meg azok a szerkönyvek, amelyeket valamivel korábban, Szent László király korában a győrszentmártoni - pannonhalmi- Benedek-rendi kolostorban írtak össze. Itt ekkor — tehát a

XI. század végén — nem kevesebb mint hat evangéliumos könyvről esik szó - hat hozzá való vánkossal -, de megemlékeznek a monostor antifonáriumairól, graduáléiról, szekvenciálisairól, himnáriumairólis.57 És milyen tisztes könyv- és énekeskönyv-ál- lományokra gondolhatunk, ha csupán a Pannonhalmánál sokkalta szerényebb Bakonybélnek - az ottani bencés apátságnak- 1086-ban nyolcvannégy kódexéről esik szó.58

Legrégibb neumás kódexünk az Erdélyi László publikálta Pray-kódex. 1x92-1195 között írták le. A Pray-kódexben a Preco- niumpascalé (vagyis a nagyszombat napjára szóló ünnepi Exultet), a Surgite sancti (tehát virágvasárnapi antifóna), az ugyancsak virágvasárnapi Collegerunt kezdetű responsorium ugyanúgy megvan, mint a húsvéti szentelt víz hintésekor énekelt Vidi aquam kezdetű ének. Erdélyi mutatott rá arra: a Vidi aquam leírója a neumáknál már vörös hangjegyvonalat alkalmaz. Első vonalrendszeres hangjegyírású hazai énekeskönyvünk ez.59

Korai zenetörténeti emlékünk a nemrégiben felfedezett és közzétett Codex Albensis is. 1110 körül a székesfehérvári káp112