100 éve született Dr. Bohár László - Kolos Füzetek 10. (2015)

így az Orvostovábbképző Egyetemen hazai viszonylatban az első között indult hódító útjára ez a subdisciplina. Rövid tanulási időszak után engem bízott meg az ultrahang laboratórium vezetésével. Számos tanulmányt írtam, előadást tartottam ebben a témakörben és kandidátusi értekezésemet is az ultrahanggal vezérelt máj és hasnyálmirigy biopsiákkal szerzett tapasztalataimról írt dolgozattal védtem meg.

Sokat foglalkoztam még a mammográfiával, illetve később az emlő komplex diagnosztikájának kérdéseivel és -mint már említettem- szívügyem volt néhány éven át a traumatológiai képi diagnosztika is. Napjainkban elsősorban a CT-di- agnosztika áll érdeklődésem előterében.

Kanyarodjunk vissza Esztergomhoz, ahol most is beszélgetünk. Elvállaltad nálunk a CT labor vezetését. Nem érzed ezt a klinika után kisebb feladatnak?

Az Országos Traumatológiai Intézetben eltöltött szép évek után visz- szahívtak az Orvostovábbképző Egyetemre (amely akkor már Haynal Imre Egézségtudományi Egyetem néven működött). Berentey Ernő professzor mellett lettem a Radiológiai Klinika helyettes vezetője, egyetemi docensi rangban. Akkor úgy tűnt, hogy én leszek a következő klinikaigazgató, de nem így történt. Egy olyan kolléga került kinevezésre, akivel nem tudtam együtt dolgozni. Nagyon nehéz döntés volt, de elhagytam az intézményt és előbb a Flór Ferenc Kórház Radiológiai Osztályát vezettem, majd az akkor még aktív betegellátó osztályokkal dolgozó, nyugodtan mondhatom, hogy világhírű Szent Rókus Kórház Radiológiai Osztályának lettem a vezetője. Mindkét munkahelyen jól éreztem magam, de szakmai kihívást igazán egyik sem jelentett.

Ezért örömmel vettem a meghívást, hogy vállaljam el az esztergomi Vaszary Kolos Kórház CT-laboratóriumának szakmai vezetését. A Rókus Kórház vezetése hozzájárult, hogy a két munkakört egy ideig párhuzamosan láthassam el. Nem sokkal később a Rókus aktív ágyait megszüntették, így nem esett nehezemre az ottani tevékenységemet beszüntetni.

Szívesen jöttem Esztergomba, mert nagy és fontos feladatnak tartottam egy új CT-laboratórium beindítását, munkájának megszervezését. Persze az is eszembe jutott, hogy egész életpályámat szépen keretezi be, hogy talán abban a városban fejezem majd be aktív orvosi tevékenységemet, ahonnan tulajdonképpen elindultam. És persze ismerősök közé jöttem, hiszen a Szent István Gimnáziumbeli osztályunkból a végzettek közel egyharmada orvos lett és jó néhányuk a kórház18