Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára fenntartott kis méretű kórházak (v. ispotályok) leginkább szállásul szolgáltak a zarándokok számára. Inkább karitatív egyházi és nem gyógyászati funkciót töltöttek be.181324 és 1330 között összesen nyolc ilyen intézmény működött a városban.^ A középkorban a Szent Katalin templom belső falait is freskók díszítették, köztük a Szent Katalin mártí- romsága jelenettel és más női szentek ábrázolásaival. Ezeknek a freskóknak a nagy részét Domenico Brizi restaurátor választotta le a falról a 19. század végén és ma az Assisi képtár gyűjteményében találhatóak.20 Az egykor a templom belső terét díszítő freskóknak egy csoportja szoros stíluskapcsolatot mutat a budapesti töredékekkel. Szembetűnő ez a stílusbeli hasonlóság a Szent István figuráját megjelenítő képpel a 14. század közepéről, vagy azon női szentek alakjaival, melyek Pace di Bartolo nevéhez köthetőek.21 Mindezeket figyelembe véve a Budapestre került Ke- resztrefeszítés töredéket stílusa alapján az 1340-es évekre datálhatjuk, kiemelkedő emléke a helyi festők Puccio Capanna-féle generációjának. Nyilvánvalóan más kéz festette a tondóban megjelenített Áldó Krisztust, ami a források szerint ugyanerről az épületről származik. Ez a mű szerényebb tehetségű mester munkája az 1300-as évek második feléből.22 Nem Mariano Rocchi volt az egyetlen műkereskedő, akinek segítségével Pulszky Károly Szent Ferenc városából származó középkori falképekhez juthatott. A város első fotográfusaként ismert Paolo Lunghi is aktív résztvevője volt a 19. század végi itáliai műkereskedelemnek.^ Pulszky valószínűleg 1894. augusztus 21-én vásárolt tőle először nagy összegben fotókat és 4. kép. Szent Ferenc stigmatizációja. Freskó. Budapest, Szépművészeti Múzeum. Ltsz.: 1299. 215x175 cm. 14. század közepe. Fotó: Józsa Dénes falról leválasztott freskókat.24 A következő nyáron, 1895 július 26-án a budapesti múzeum vezetője Assisiben ismét felkereste Lunghi üzletét a via Principe di Napoli (ma: via San Francesco) és a Piazza Superiore di San Francesco sarkán, ezúttal 14 tétel szerepelt a vásárlási listán, elsősorban falképek.25 A számlán egy tételként és egy összegért, 2000 líráért feltűntetve találunk három darab freskót. A vásárlással kapcsolatos későbbi dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy a Szent Bertalan, Szent Ferenc stigmatizációja (4. kép) és a Szent Egyed életéből vett jelenet falképek kerültek ily módon a budapesti múzeum tulajdonába.26 Paolo Lunghi fontos információval is szolgálhatott a művek származásával kapcsolatban, amit Pulszky ceruzával írt fel mindhárom kép vakkeretére: „Assisi St Crispinus konfraternitás- ból, Giotto tanítványa.” A San Crispino testvérület egykori épületei Assisiben a mai Via San Ágnese 11 számú telken és annak közvetlen környezetében álltak. A konfraternitás kápolnáját az évszázadok folyamán teljesen átépítették: ma egy szálloda és egy magánház működik a középkori falak között. A Budapestre került freskók eredeti elhelyezkedését, egymáshoz való kapcsolatukat ma már nem tudjuk rekonstruálni. Az épületegyüttes középkori díszítéséből egyedül a kapu feletti fülkébe festett freskó maradt meg eredeti helyén. További tizenegy tétel szerepel azon a számlán, amelyet Paolo Lunghi 1895 július 26-án állított ki Pulszky számára. A listán a San Crispino templomából származó képeket követő műtárgy a Mária a gyermekkel és öt konfraternitással című kép, amelyen a konfraternitás tagjai flagelláns szerzetesekként szerepelnek.27 Egyelőre nincsenek adataink arról, hogy ez a freskó honnan került Lunghi műkereskedésébe. Nem a San Crispino volt az egyetlen konfraternitás, amely festészeti dekorációinak eladásában Paolo Lunghi közreműködött: például a Szent István konfraternitás priorjától 1894 szeptember 14-én kért engedélyt néhány, az épület belsejét díszítő falkép eladására.28 Sajnos a prior válaszát nem ismerjük, éppen ezért nem zárhatjuk ki, hogy a Confraternita di Santo Stefano freskóiból is került néhány Paolo Lunghi üzletébe és Pulszky 1895 júliusában éppen ezekből is vásárolt.29 Talán érdemes röviden végiggondolni, hogy éppen a Via San Ágnese 11 területén lévő épületek középkori falai között működött a 14-től a 18. századig Assisi legnagyobb és valószínűleg legrégebbi flagelláns testvérü- lete. A Santa Maria Maggiore vagy del Vescovado templom konfraternitása, a Fraternita dei Discipli- nati, vagy Flagellánsok fraternitásának volt itt a középkorban a székhelye, a San Crispino konfraternitás csak viszonylag későn, 1772-ben költözött ide.3° Nem zárhatjuk ki, hogy a Máriát körülvevő flagelláns szerzetesek a Santa Maria Maggiore vagy del Vescovado konfraternitás emlékét őrzik a budapesti képen. Mindezzel csak jelezni szeretnénk, hogy Pulszky Károly umbriai freskóvásárlásainak művészettörténeti feldolgozása és méltó értékelése még várat magára. A feladat fontosságát jelzi, hogy olyan — több esetben a 97
