Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Tanulmányok Prokopp Mária yo. születésnapjára és változást. Végül nem lehet kizárni annak a lehetőségét sem, hogy magyar szentkirályok együttese világi épületek (várak, tornyok, városházák) külső homlokzatára is rákerülhetett, hiszen erre őrző-védő szerepkörük kiválóan alkalmassá tette őket (különösen Szent László esetében), de eddig még egyetlen egy ilyen ábrázolás sem került elő. Jegyzetek 1 Legújabb összefoglalása korábbi irodalommal: Kerny Terézia: A magyar szent királyok tisztelete és ikonográfiája a XIV. század közepéig. In: Szent Imre 1000 éve. Tanulmányok Szent Imre tiszteletére születésének ezredik évfordulója alkalmából. Szerk. Kerny Terézia. Székesfehérvár, Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, 2007. 79-82. 2 Aachen, Domschatz. Magyarország, 1367 előtt. Aranyozott ezüst, öntött, vésett, cizellált, vörös, kék és zöld zománcos ötvösmunka, a) 21, 9 cm x 19 cm x 3,4 cm, b) 21, 9 cm x 18, 4 cm x 3,2 cm. Legújabb összefoglalása korábbi irodalommal: Kerny Terézia - Takács Imre: Két címeres ékszer a három magyar szent király szobrocskáival. In: Szent Imre 1000 éve. Multimédiás DVD-ROM a székes- fehérvári millenniumi emlékév és kiállítás dokumentumairól. A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum Szent Imre 1000 éve című kiállításának katalógusa. Szerk. Kerny Terézia. Székesfehérvár, Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, 2007. Kát. *28. 3 „[...] quoque idem regnum Hungarie in consinio insidelium constitutum quasi quoddam propug- naculum et clipeus Christiantitis esse dinoscitur nolentesque, [...]” Kiadása: Iványi Béla: Eperjes szabad királyi város levéltára (Archívum liberae regiaeque civitatis Eperjes.) 1245-1526. Szeged, Szeged városi nyomda és könyvkiadó r. -t. 1931.1. 71. (Acta litteratorum ac scientiarum reg. Univ. Hung. Francesco Josephinae. Sect. Juriodica-poli- tica. Tom. II.) Közölve még: Mályusz Elemér: A konstanzi zsinat és a magyar főkegyúri jog. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1958. 9. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 9.) Az idézett rész elemzése: 12-14, 75-84. Újabb magyarkiadását sajtó alá rendezte Bárány Attila, Kaszás Orsolya. Máriabesnyő-Gödöllő, Atraktor Kiadó, 2005. Szent László-ikonográfiájában először a Képes Krónika 47rect0 lapján látható miniatúráján (Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Cod. Lat. 404.) jelent meg a kettős kereszt, félreérthetetlenül jelezve azt a folyamatot, hogy a korábbi, az Árpád-ház és Anjouk dinasztiát reprezentáló, illetve a lovagi-udvari etikai ideált megtestesítő szent hogyan vált a hit, illetve az ország ellenségeinek oltalmazójává, védőpajzsává. Véleményem szerint az Anjou Mária királynő 1383-ban kibocsátott felségi pecsétjének (Budapest, Magyar Országos Levéltár, V. 1. 68, 69; Dubrovnik, Drzavni Arhiv u Dubrovniku) hátoldalán látható ábrázolás — már csupán közjogi funkciójánál fogva is — meggyorsíthatta az új típus gyors elteijedését. Nem lehettek azonban közömbösek ebben a folyamatban belpolitikai tényezők sem. 1386-ban Mária és anyja, Erzsébet a Horváti párt fogságába esett. Ekkor az országot irányító királyi tanács kettős keresztes pajzsot bocsátott ki „Regnicolorum hun- gariae sigillum” körirattal. 1401-ben, Zsigmond siklósi fogsága idején ugyanez ismétlődött meg. A rendi országot megtestesítő Szent Korona nevében kormányzó prelátusok és bárók használtak. Ez a jelenség azonban nem csupán László ikonográfiáját érintette ezzel egy időben, hanem Szent Györgyét is (Székelydálya [Daia, R], Szentsimon, Tarpa, Zolna [Zolná, SzK] falképei), aki már a XI. századtól kezdve hagyományosan a Magyar Királyság védőszentjének számított. Ide vonatkozóan ld. még: Marosi Ernő: Nemzeti elemek a régi magyar művészetben: a középkor. In: Ars Hungarica XVIII. (1990) 2. sz. 182; Marosi, Ernő: Die Persönlichkeit Sigismunds in der Kunst. In: Sigismund von Luxemburg, Kaiser und König in Mitteleuropa I38y-i43y. Beiträge zur Herrschaft Kaiser Sigismunds und der europäischen Geschichte um 1400. Vorträge der internationalen Tagung in Budapest vom 8.-11. Juli 1987 anläßlich der 600. Wiederkehr seiner Thronbesteigung in Ungarn und seines 550. Todestages. Hrsg, von Josef Macek, Ernő Marosi, Ferdinand Seibt. Warendorf, Fahlbusch, 1994. 266. (Studien zu den Luxemburgern und ihrer Zeit 5); Marosi Ernő: Kép és hasonmás. Művészet és valóság a 14-15. századi Magyarországon. Szerk. Mészáros F. István. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1995. 79-80. (Művészettörténeti Füzetek 23.); Marosi Ernő: Magyarok középkori ábrázolásai és az orienta- lizmus a középkori művészetben. Néprajzi Értesítő LXXVII. (1995) 85; Kerny Terézia: Szent László középkori tisztelete és ikonográfiája. In: Han- kovszky Béla József O. P. - Kerny Terézia - Móser Zoltán: Ave Rex Ladislae. Budapest, Kairos Kiadó, 2000.35; Marosi Ernő: Szent László zászlaja. In: Az Idő rostájában. Tanulmányok Vargyas Lajos 90. születésnapjára. II. Szerk. Andrásfalvy Bertalan, Domokos Mária, Nagy Ilona. A szerkesztők munkatársai Landgraf Ildikó, Mikos Éva. Budapest, MTA Néprajzi Intézet, 2004. 447-455. 4 Poszler Györgyi: Az Árpád-házi szent királyok a magyar középkor századaiban. In: Történelem - Kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon. Szerk. Mikó Árpád, Sinkó Katalin. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2000. 170-187. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 13/1-) 5 Szentély: Cserkút** (1350 körül); Szentkirály* (XIV. század második fele); Keszthely (1386- 1390), Gömörrákos (Rákos, SzK, 1390 körül), Lőcse (Levoca, SzK, 1390-1400), Almakerék (Ma85
