Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Omnis creatura significans rekkel elválasztott háromkaréjos vakárkádsor díszes. A hajó és az egykori szentély ugyancsak síkmennye- zetes, festett, stilizált pillérdíszes oldalfalakkal, tárcsadíszes mennyezeti festéssel (hasonló a karzat kilépő részének mennyezeti festése is.) Az ugyancsak fából faragott, oldallépcsős szószék, a Mózes szék és az Úrasztala a hajó déli falának középtengelyében áll. A szószék kosara felett a falon Pál apostol rómaiakhoz írt levelének részlete olvasható. A korona egyszerű kialakítású. A templom valamennyi fából faragott (a padozat is) berendezési tárgya azonos korból származik, valamint a karzatmellvéd is historizáló-romantikus díszítésű. Az egykori szentély végfalán festett aranydíszes keretbe foglalt festett feliratos táblát falaztak be, mely az 1729-es felújításra utal. A 13. század második felében emelt templom egy- hajós, középtoronnyal összefüggő nyugati karzatával az egész középkori Magyarországon elterjedt sajátos falusi típusnak szép példája. A templomot Szent Mihály tiszteletére szentelték. Szent Mihály arkangyal kultusza a középkorban igen eltelj edt volt. Mivel a hét arkangyal közül a legmagasabb fejedelmek egyikének tartották, aki az Utolsó ítéletkor mérlegeli a lelket gyakran szenteltek neki templomokat vagy temetőkápolnákat. A templom kialakításával és szerkezetével szorosan összefügg többek között a Káta nembeli Cseranavodai család által épített csarodai templommal. Ennek az emlékegyüttesnek alaptípusa ahhoz a 13. században elterjedt, de az építészeti programot tekintve már régen kialakult szokásnak megfelelő hagyományra vezethető vissza, mely szerint, mind a főnemesség, mind a középnemesség az adományba kapott ősi birtokukon — jelezve a birtokhoz köthető jogukat — ellátják a település irányítását. Ennek megfelelően nemcsak saját udvarházukat építik fel a településközpontba, hanem bőkezű adományozóként kegyúri templomot is építenek. A középkori Magyarország legismertebb családi és nemzetségi monostorai a jáki, lébényi, ákosi, zsám- béki templomok, melyek persze nemcsak méretükkel, de kvalitásos kidolgozásukkal is kitűnnek a provinciális társaiktól, hiszen fejlettebb nyugati karzatkialakítással, a külső megjelenésében is hangsúlyosabb rangos, toronnyal vagy toronypárral épültek. A társadalmi ranglétrán alacsonyabban állók kegyúri templomai igazodtak a gazdag nemzetségek családi monostoraihoz, kisebb, szerényebb, visszafogottabb kialakítással és díszítéssel. Az igazodás valódi oka, hogy ezeknek az építtetőknek a számára ugyanazt jelentették a templomok, mint az előkelő nemzetségek számára nagyszabású templomaik. Ezekben az uradalmi központokban is sorra épültek fel az adott település urának bőkezűségét hirdető kegyúri templomok, gyakran kegyúri karzattal, ezzel is utalva az adományozó nagylelkűségére és társadalmi szerepére. E karzatok szerepe mindmáig nem tisztázott. Andrzej Tomaszewski nyomán Entz Géza is arra a megállapításra jutott, hogy a karzatok funkciójában, a liturgián kívüli szempontok csak másodlagosan érvényesülnek. Az újabb kutatások megállapításai szerint feltehetően nem a templom kegyurának megkülönböztető helye volt, hanem a liturgikus események helyszíne, esetleg a kegyúr értékeinek védelmező helye. Ezért szerencsésebbnek tartja a „nyugati karzat” kifejezést a „kegyúri” karzatnál.3i Dercsényi Dezső a középkori falusi templomokat osztályozva a következő megállapításra jutott.32 Egyik nagy csoportra jellemző, hogy a „nyugati homlokzaton csak egy torony emelkedik (...) nemritkán oly módon, hogy a templomtestbe beillesztett tornyot az urasági karzat elhelyezésére is felhasználták.” A templom felé ívesen nyitott karzat feletti kegyúri karzat ugyancsak íves nyílással kapcsolódik a hajóhoz, melyet oszlopok vagy pillérek kereteinek, dongaboltozatos, s ezek az oszlopok tartják a templomtestből kinövő tornyot is. Ebbe a típusba sorolható a fentebb említett csarodai templom, de a felvidéken található, 12. században épült templomok közül a zobordarázsi, pominóci, ga- ramszentgyörgyi, felsőregmenci is, a 13. században pedig hasonló kialakítású templomok Erdélyben épültek, így Tompaháza, Marosújvár, Kecsed templomai.33 Ezek a templomok a palágyi templom közeli és távoli analógiája közé sorolhatók. E templomokra jellemező, hogy nyugati homlokzatuk viszonylag zárt (a tárgyalt templom homlokzatát is csak 19. században nyittatta meg Buttler János gróf) és e felett ikerablakokkal áttört, tornácos, hegyes sisakos lezárású toronytest emelkedik (még: Huszt, Bene, Csetfalva). A két templom kissé kilépő tornácos kialakítása is hasonlatos. A templomok egyik látványilag is legmeghatározóbb eleme a szerkezetileg arányos, elegáns, igen gazdag kiképzésű torony felső része. Az ilyen jellegű fatomyok elteijedése elsősorban Erdélyből indult ki. Az erdélyi építészet hatása érezhető a palágyi tornyon is. A tornyok, főleg a kőtornyok fasisakjainak főmotívuma, a kiugró konzolokon nyugvó, körülfutó védőfolyosó a nyugati erődítéstechnikából került át a templomi építészetbe. Feltételezhető, hogy esetünkben is védelmi szempontok indokolták megépítését, hiszen a templom minden falunak veszély esetén fő menedéke és stratégiai pontja volt. Ez az elrendezés jellemzője a partiumi, erdélyi és kalotaszegi magyar faépítészetnek, de még a felsőtisza- vidéki rutének is átvették. Eredetükről vita folyik: elképzelhető, hogy a 14-15. századi nyugati gótikus stílust vették mintául, de az erdélyi szász városi templomok is példaként szolgálhattak. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a fiatornyok és a tornácos torony együtt nem jelenik meg a szász templomokon, ezeknek együttes használata a magyar faépítészet műve volt. A legrégebbi ismert emléke ennek a toronytípusnak a mezőcsávási fatorony 1570-ből. Kő- és téglatoronyra szerkesztett galériás, fiatornyos és toronysisakos kővagy tégla falkorona feletti fatorony található többek között Csarodán, Mikepércsen, Kőrösfőn, Magyarval- kón, mely tornyokon a kőszerkezet az ácsolt fatorony statikai-dinamikai terheléseit egyenlítette ki, a zsindellyel fedett fa pedig védőburokként funkcionált. A 76
