Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Tanulmányok Prokopp Mária yo. születésnapjára toronytesten megjelenő ikerablakok mellett meghatározó a téglamustra dísz és a zegzug motívum, mely a korbeli templomok nagy részén megtalálható. Ha csak a földrajzilag közel található templomokat vizsgáljuk, akkor hasonló motívumot találunk a fényeslitkei, ib- rányi templomokon. A palágyi templom a csarodai templommal még több részletében rokonítható. Mindkét templomnak kapuzata a déli homlokzatról nyílik (ez természetesen a középkori emlékanyagba tartozó templomoknál nagy számban fordul elő). Bár a palágyi kaput mára befalazták, mégis a falkutatások és felújítás során megvizsgált faragott szárkövek kialakítása nagyon sok hasonlóságot mutat a csarodai kapuval. Mindkét esetben a homlokzat nyugati első harmadában nyílik (nyílt) az enyhén csúcsíves lezárású kapu, a csarodai templomnál megmaradt bélletes kialakítása és a falsíkból elő- csarnokszerűen kilépő, háromszögoromzattal záródó falvastagodás. Nemcsak a torony volt zsindellyel fedett, hanem a környékbeli templomoknál jól megfigyelhető, illetve a templomtörténetből is tudhatjuk, hogy az egész templomot zsindellyel fedték. Ez adja a templom igazi provinciális, tájra és stílusra jellemző formáját. A palágyi templom is egyhajós, eredetileg feltehetően egyenes szentélyzáródású templomnak épült, melynek nyomai a falkutatások során elkerülhetnek. Ez az elrendezés a 12. század közepén ismert templomtípusok egyik meghatározó típusa volt. Szentélye lehetett boltozott vagy a későbbi típusnak megfelelően síkmennyezetes apszisból álló épületforma. A jelenlegi, poligonális szentélyzáródás a 16. században készülhetett, feltehetően a reformáció hatására. Az eltérő építési periódust jelzi a különböző falazási technika, és szentélyfalában előkerült másodlagos beépítésű faragott kövek is. A poligonális szentélyzáródás a magyar falusi templomépítészetben a késő gótika idején terjedt el, s ezt a kialakítást még a későbbi időkben is használták. Esetükben feltehetően a gyülekezet számának növekedése és a reformáció liturgiája igényelte a szentélybővítést. A szentély kialakítása Möller István feljegyzése alapján hasonlít a nagyszeretvai gótikus templom szentélykialakítására.34 A jelenleg jelentősen átalakított templombelső legnagyobb erénye az egységes historizáló, kiváló iparosmunkát tükröző berendezési tárgyai. Külön értékes elemeket hozott felszínre a 2006-ban végzet falkutatás. Ennek eredményeként előkerült alakok festéstechnikája szorosan kapcsolható a csarodai templom kifestéséhez. Nemcsak színezésben, de az alakok megformálásban is sok közös vonást fedezhetünk fel. Az alakok egy nagyobb ciklushoz tartozhatnak, így attri- buálásuk jelenleg nem megoldható. A palágykomoróci templom fontos helyet foglal el abban az emlékanyagban, amely lényeges külső részleteiben utal a középkori hagyományokra, szép példája a fatomyok emlékét magukba is őrző, a barokk korban és a 19. században jelentősen átalakított református templomoknak. Középkori emlékanyagunk jelentős emléke. Megkülönböztetett figyelmet érdemel a középkori torony, a kegyúri karzat, a jelenleg befalazott déli kapu, megtalált sekrestyeajtó és befalazott ablak. Ugyancsak figyelemre méltó a karzaton megtalált középkori festés, mely feltehetően a déli és az északi falon is folytatódhatott, egységes rendszere a középkori szentkultusz ikonográfiáját rejtheti. Az épület középkori és később kialakított részleteivel mindig illeszkedett a közelebbi környezetéhez, a kegyúri templomok igényéhez, a helyi szokásoknak megfelelő anyaghasználathoz, a reformáció után az új liturgiához, a gyülekezet nagyságához.35 Jegyzetek 1 Haraszy Károly: Az ungi református egyházmegye. Adalékok az ungi református egyházmegye történetéhez. Nagykapos, 1931. 325. hivatkozva Szent László király donációs levelére: „Conferimus Paladi paludem terram Paladis (adjuk Palágyiaknak Pa- lágy mocsaras földjét).” A terület már a rómaiak idejében is lakott volt, a települést Terra Palladis- nak nevezték. Adatok a helyi parókián őrzött jegyzőkönyvből. 2 Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. 9. Pest, 1868. 21. 3 Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I. rész. Főúri és nemesi nemzetségek. Aba nemzetség birtokviszonyai. Budapest, 1900-1904. 58. 4 Szily Jenő: Kisbottyán és Geregali Batthyány család. In: Turul, 1912. l. sz. 18. 5 Uo. 6 Kovács J. István: Magyar református templomok. Budapest, 1942. 545. 7 Haraszy, 1931. 327. A felmérésre vonatkozó tervanyag: Forster Gyula: Magyarország műemlékei. I. kötet, Budapest, 1905. 408. szerint: Ev. ref. templom helyreállítása: Möller I. jel. M. Biz. 1892. 19- 33- 40. 67. 96.126.135-, 1893- 60. 75. 8 Emlékek az Árpád-korból. A Kárpátaljai református egyház. Szerk.: Szabó Ágota. Budapest, 1996. 779 Entz Géza: A csarodai templom. In: Művészeti Értesítő, IV. évf. (1955) 2. sz. 214. hivatkozva: A leleszi konvent levéltárára. MÓL, fényképgyűjtemény. Acta anni 1374. nr. 6.1386. nr. 8.1472. nr. 3. 10 Uo. Prot. IV. föl. 71 b. 11 Uo. valamint: A tanulmány anyaga és a református lelkész 2007-ben készített fotódokumentációjának alapján. 12 Kiss Lóránd, Imago Pieta K.f.t.: Palágykomoróc. Kárpátalja Református templom részleg es falkutatása. 2006. 2. 13 Uo. 14 Horváth Zoltán György-KovÁcs Sándor: Kárpátalja kincsei. Budapest, 2002. 45. 15 A reformátusok a település központjában álló középkori templomot vették használatba. Már igen korán, 1575-ben használták az épületet, mert a 77
