Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Esszék
Wierdl Zsuzsanna Saint-Germain-des-Prés, Chartres, kontra Esztergom Kettős fülkék Párizs utcáit járva nyilvánvaló, hogy az utcasarkok rendezett képe, a kapualjak illetve portálok ragyogó tisztasága, nem egy gyors nagytakarítás utáni állapot. Úgy tűnik, így van ez már évtizedek, vagy akár évszázadok óta. Mindenesetre a pesti (a keleti Párizs) „kátyús” és „pecus” koszos-kopott állapot, ami persze kirívó az átlag magyarban, s amely örökkévalóság óta fészkelte be magát közénk, éles ellentétben áll nyugati testvér- városunkéval. Az összehasonlítás, mely az agyunkban játszódik le, tökéletesen alkalmas lenne egy restaurálási doku1. kép. Saint-Germain-des-Prés, Párizs, kettős fiilke az apszis első kápolnájából. Wierdl Zsuzsa felvétele, 2008 2. kép. Esztergom, kettős fiilke a kápolna északi falán többrétegű freskóval (1180 k., 1350 k.), restaurálás előtti állapot. Wierdl Zsuzsa felvétele, 2001 mentáció alapjaihoz: előtte-utána, utána-előtte, közben. Óhatatlanul fogalmazódik meg bennünk a kérdés: hogyan fogunk mi valaha is felzárkózni ehhez a szellemiséghez. Az elegáns város szívében, belépvén a Saint-Ger- main-be, aztán kifordul magából a világ: hátul, az apszis kápolnáinak falán, oszlopain, hirtelen Esztergom formái köszönnek vissza. Döbbenetes hasonlóságok, az oszloptalapzatok és fejezetek formáiban, sőt elhelyezésében is. A kettős fülkék aránya elképesztően azonos, és hasonló ritmusban ismétlődik. De milyen állapotban van, a miénkhez képest. Hol vannak azok az élénk freskós kifestések. A feketés, foltos köveken a valamikori kifestések vörös, halovány nyomát lehet felfedezni a szegletekben, de az összkép bizony erősen, koszos-kopott (1. kép). Aztán értetlenkedve kilépünk ismét Párizs utcáira, és óhatatlanul visszatérünk kérdésünkhöz: hogy is van ez a szellemiséggel. Vagy hogyan is volt ez valamikor. Hirtelen fékezhetetlen vágy taszít Esztergomba, hogy ismét láthassuk a nekünk még megmaradt, ma is több rétegben meglévő freskóinkat az iker hasonlóságú köveken. De milyen freskókat (2. kép). Annak idején enyhén eltúlzottnak véltem Prokopp Mária lelkesedését: hogy az esztergomi királyi kápolnának bizony nincs párja, különleges a sokrétegű és első osztályú kifestése, melyekből a mai napig viszonylag sok megmaradt. Büszkébbnek kellene rá lennünk, mondogatta, hirdetnünk kellene éjjel-nappal. Oroszlánok Sokféle elmélet látott már napvilágot az esztergomi „Oroszlán” freskó körül, egészen elrugaszkodottak is. Mindenesetre mindig valamilyen misztikus magyarázat is fel-felütötte a fejét, hiszen Európában alig van rá analógia. Az egyetlen freskós párhuzam Chartres-ban található, a katedrális altemplomában, melyet a XI- XII. századra feltételeznek. Mai állapotában, a rossz megvilágításban szinte megállapíthatatlan mi az eredeti és mi nem, annyira fedi egy homályos meszes fátyol, a különböző szinte amatőrnek tűnő beavatkozások sora mellett. Mégis egészen meglepő a különbség. Az oroszlánok már-már viccesek, karikatúra jelleggel bírnak az esztergomi mellett (3. kép). Az ember egészen felvidul, és derűsen jön ki a napvilágra, hogy a kifogástalan kisváros katedrálisának teréről, ismét Esztergomba vezessen az útja. Az esztergomi oroszlán töredékünk, elképesztő kvalitásbeli különbséget mutat technikailag és művészi megformálásában is. Az „oroszlános” réteg nagyon jó minőségű, finom vakolata proteinnel kevert (vagyis valamilyen enywel vagy tojással „erősített”), gyönyörű, ép, élénk vöröse okker-vörös, melyet először hordott fel a korongon belül alapként a festő. A keresztmetszeteken összetéveszthetetlenül megfigyel415
