Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)

Esszék

Omnis creatura significans 2. kép. Mettercia és Szent Borbála. Márkjaivá, templom. A számyasoltár középrésze. Fénykép: Móser Zoltán. jobb oldalt Szent Anna. Úgy tudjuk, hogy az efezusi zsinat (431) óta, amikor elismerték Mária istenanyaságát, Annát, az édesanyát is megkülönböztetett tiszteletben részesíti az egyház. A Mettercia ábrázolás, vagyis Szent Anna harmadma­gával, a 13. században alakult ki a szeplőtelen fogan­tatás megjelenítésére. Ahogy az elnevezés is mutatja — vagy ahogy a jól ismert Leonardo festményen is látható —, Anna a főszereplő. De nem itt. A nemrég született gyermeket itt levetkőztették, kezét megfogták, hogy el ne essék, és mintha fényképezkednének, felénk fordí­tották, hogy fényíró mester hadd csináljon róla, sőt a szülőkről is egy családi képet. Azon a képen, amely nem a pillanat műve, három korosztály látszik- az anya, nagyanya és unoka —, s hogy ők szentek, azt csak a dicsfény mutatja. Ezáltal egy kicsit más, tőlünk kü­lönböző. Ahogy a Guary-kódex mondja és ez a kép is sugallja: ők tökéletes szentek, nagy, malasztos em­berek. Fontos ezen az ábrázoláson a három korosztály kéz­fogása — ezáltal is hozzánk hasonlónak érezzük —, de még fontosabb, ha csak a hármasságra figyelünk, mint erős, szimbolikus számra, amely az egységet jelöli és jelenti. De a részletek is érdekesek, a ruházatról nem is beszélve. A Kisjézus (akiről az ének alapján tudjuk, hogy aranyalma) kezében cseresznyét tart. Növény­szimbólumként mint a paradicsomi bűnbeesés fája, vagy a mennyei Jeruzsálem. De Mária is fölmutat egy jelképes gyümölcsöt: egy fürt szőlőt. Ez lehet a bőség, a termékenység szimbóluma, de itt elsősorban Krisz­tus-jelkép, amelynek magyarázata ott található Já- nos-evangéliumában (15,1-11). „Az egyházatyák Sir 24,17 alapján Szűz Máriát is a szőlőtőkéhez hasonlí­tották, amelynek gyümölcs Krisztus,” vagyis itt, ez a Gyermek. Újra a képre nézek: Anya, Fiú és Szeretet. Ez is eszembe jut. Talán, mert közeleg a Karácsony. Vagy ezért, mert ezt a szeretet valóban sugározza ez a kép — immár ötszáz éve. III. Az univerzum egy darabjáról Minden fotós táskájában van néhány jó optika. Én a teleoptikát általában a portréhoz használom, de most elővettem, hogy közelről lássam a segesvári hegyi templom külső falán, magasan fönt elhelyezett szob­rokat. A keresőbe nézve azonnal észrevettem, hogy egy Madonna szobrot látok az apszis külső falán. Azt az Anyát, akire minden karácsonykor gondol a föld min­den lakója. Azt a Máriát, aki akkor örömteli anya volt. Röviden most róla, illetve nevéről és annak jelentés­éről szólunk. Mária nevének, amely eredetileg Miijam volt, több jelentése van. Először is azt jelenti, hogy csöpp a ten­gerben. A név második jelentése: Keserűség, a har­madik: Úrnő. „Nem azért — fűzi hozzá Száraz Miklós György egy Máriáról szóló könyv előszavában —, mintha földi javakban gazdag vagy társadalmi érte­lemben nemes volna — noha Dávid királyi véréből származik. Nem. Azért úrnő, mert tökéletes. Gratia plena. Kegyelemmel, malaszttal teljes. Úgy mondják, ez annyit jelent, hogy színig telve jóval. Vagyis nem marad hely a rosszra. Ezt legalább értjük. Hihetetlen ugyan, de világos. El tudjuk képzelni. Tiszta, rendü­letlen, jellemes, szorgalmas, lelkes, szeretettel teljes. Ha kell, alázatos. Mindig segítőkész, soha nem habo­zik és soha nem téved. Nem hibázik. Tökéletes.” De Mária anya is.,Akiben újra és újra megismétlő­dik a születés, a Teremtés csodája. Ezt mindannyian fel tudjuk fogni, hívők és nem hívők, tudósok és tu­datlanok, reménykedők és tévelygők, nyavalyás örök szkeptikusok is. Született árvák és akik azzá lettünk, vagy leszünk majd. Mert egyszer mindannyian elár­vulunk, és akkor nem marad más, mint a bánat, a ké­sői könnyek, a mardosó kín.” Amikor kinagyítottam ezt a képet, csak akkor vettem észre, hogy ez a Madonna is „árva,” hisz a szobor hiá­nyos: a gyermek Jézus feje hiányzik. Leverték. (Ki, hogyan tudta? Van még néhány apostol szobor is, azok is mind sérültek.) A kép nézése közben nem is ezen, a sérülések okán és okozóján gondolkodtam, hanem azon, hogy az épí­tők és szobrászok miért helyezték olyan magasra? (Te­leoptikával is alig látni.) Azt a magyarázatot találtam elfogadhatónak, hogy nyilván közelebb akarták tenni az éghez, hisz ezek a szobrok (és akiket ábrázolnak) az univerzum részei. Vagyis ezt a Madonnát (és azokat az 412

Next

/
Thumbnails
Contents