Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)

Antik és középkori művészet

Omnis creatura significans

sifications in Byzantine Illuminated Manuscripts. In: idem: Studies in Byzantine Manuscript Illumination and Iconography. Pindar London 1996, V, 41-52.

Totev s.a. Totev, Totju: The Preslav Treasure. Sumen. Jegyzetek

1 A corona graeca bizánci Krisztus alakjának színvonalban leginkább a Hahuli-triptichon támlás trónuson ülő Krisztusa felel meg (Mihály császár és Mária császárnő képe alatt), melyet Deér azonos műhely alkotásainak tekintett a korona zománcaival (Deér 2005,52. o., 16a kép). A corona graeca Krisztusa azonban monumentálisabb, a felső és alsótest aránya az említett Hahuli Krisztus-alak esetében nagyon eltérő, inkább egy tanítvány közreműködését valószínűsíti, aki azonban a redőzettel virtuózabban bánik.

2 Deér 1966 (2005), 1.3 fejezet. Boeckler 1956,733738.

3 A Hagia Sophia császárportréi kicserélésről Id. Hill- James - Smythe 1994, 223-227 (irodalommal); Dukász Mihály portréinak cseréjéről 1078-as bukása után: Spatharakis 1996, 41-52.

4 Ezek összefoglalását ld. Bogyay 1983, 72-73.

5 A kérdéshez ld. Kiss 2002, 47-48.

6 VI. Bölcs Leó császár votívkoronája a Velencei San

Marco kincstárban, a preszlavi lelet koronájának lemezei, IX. Konstantin képmásával ellátott korona a Magyar Nemzeti Múzeumban, illetve két 11-12. századi korona a kijevi Ruszból (Kijev, Sah- novka). Deér 1966/2005, 47, 90-92. kép illetve Preszláv: Totev s.a.

7 A preszlávi és sahnovkai korona Nagy Sándor

mennybevitelét, tehát a hellenizmus fensőbbren- dűségét a nem keresztények között is hirdető programot, Leó fogadalmi koronája és a kijevi diadém keresztény ikonográfiája csak kis szerepet juttat a császári szféra megjelenésének, a „Monomakhosz korona” ennél sokkal bonyolultabb programjához ld. Kiss 2000.

8 A koronák állitólagos régiségéről és Nagy Konstantin „angyali koronájáról” ld. De administrando, 13/24-72.

9 Kék koronát a császár Theophánia ünnepén (jan. 6án) viselt, s ilyen koronából Konstantin kettőt is említ, a Szent Demeter templomban illetve a Phá- roszi Istenszülő templomban. Koutava-Delivoria 2005, 239-240, természetesen az itteni leírás korábbi, s császári koronákra vonatkozik. A színek egyúttal a cirkuszi pártokénak is megfelelnek.

10 Az angyalalakok révén a két szféra egybekapcsolódásához Id. Maguire 1997.

11 Perczel István fordítása. In: Aranyszájú Szent János: A Felfog hatatlanról és az Egyszülött dicsőségéről. Budapest, 2002, 85. Az ep’autou jelentése szerint lehet „rajta” (azaz a zafíron) illetve „felette”, ez utóbbi értelmezés esetén közelebb kerülünk a corona graeca kompozíciójához.

12 LXX: „s lám a mennybolt felett, ami a kerubok felett van, mintegy zafírkő, s egy trón hasonmása van felette/felettük.” A „felette” változat: azaz a zafírkő felett, az elterjedtebb „felettük”, pedig a kerubok felett, azaz a zafírkő és a trónus azonos.

13 Fletcher-Louis, 17-18, 39-40. A mózesi látomás (Ex. 24) patrisztikus értelmezései közül Evagriosz a zafírkövet az új ember természetéhez és a mennyhez köti: ,Amikor az értelem leveti az ó embert és felölti a kegyelemből származottat, akkor az imádság idején saját állapotát zafírhoz avagy a menny színéhez hasonlónak látja, ez az, amit az írás Isten helyének nevez, amelyet a vének a Sinai-hegyen megláttak.” Evagriosz, Gnosztikosz 4. Ezt a szöveget Szíriái Szent Izsák (613 k. — 8. sz. eleje) is csaknem változatlanul átveszi (görög változat, 32. beszéd 16. kérdés), s így ez az egzegézis - a mű feltehetőleg 9. századi görög fordításának, s 11. századi nagy népszerűségének köszönhetően - ismert maradt az általunk tárgyalt korszakban. Deseille 2006, 240-241.

14 A zománc kvalitása nagyjából megfelel a Dukász Mihály és Mária megkoronázását ábrázoló lapénak, az aránytalanságok esetleg egy ügyes, de Mária császárné körül tevékenykedő idegen, talán grúz mester kezére vallanak.

15 Segal, 18, aki Philónt idézi, az ezékieli látomás Szeptuaginta fordításában megjelenő eidosz=alak szó platóni gyökerére utalva, amelyet megfeleltet Ádám eredeti természetében az isteni képmásnak és hasonlatosságnak.

16 Dvornik 1966,414-415.

17 Erényalakok mellett: pl. a „Monomakhosz-korona” Alázat és Igazság lemezén, szentek mellett: az egyiptomi Deir- es-Suriani 10. századi fakapuján; kereszt mellett legjelentősebb a Harbaville-tripti- chon hátoldalán, Párizs, Louvre; álló Krisztus mellett: az egykori kijevi Khanenko gyűjtemény bronzdiszkoszán (eucharisztikus tálján). Sevruglan 1992, 4. k., 10.

18 Canivet 1975,3. kép (alaprajz); Maguire 1987; Ca- nivet 472 körüli időszakra datálja feliratok alapján. További ábrázolások Ádám ciprussal: Canivet 1975, 8. kép: mozaik a koppenhágai Nemzeti Múzeumban. Ezekért az információkért Perczel Istvánnak tartozom köszönettel, aki Linda Wheatley-Irving- gel együtt dolgozta fel ezt az együttest.

19 Maguire épp ezért tartja ezt az ábrázolást a kizárólag szellemi/allegorikus írásmagyarázat példájának. Maguire 1987.

20 Szent Efrem, De Paradiso. In: Brock 1990.

21 Zsolt 8. 5-7, bár a héber szöveg „angyalok” helyett „Isten” nevét állítja. A Zsidókhoz írt levélben a Szeptuaginta féle változat szerepel: Zsid. 2, 6-7, természetesen Krisztusra vonatkoztatva. Brock idézi a zsoltárhely szír fordítását, a Peshittát, ahol a „megkoszorúztad” helyett „felöltöztetted” található, Brock 1990,68.

22 Kehl 1972, 234-247 (a zsidó királyi rituálé egyip38