Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Tanulmányok Prokopp Mária yo. születésnapjára tömi gyökereiről); von Rád 2000, 253-254, Izráel királya beiktatására írt, azaz koronázási szövegnek tekinti a 2. zsoltárt. 23 Dagron 1996, (68-69 és passim) szerint a dávidi királyság kijelentéseit a római (=bizánci) császárok próféciaként magától értetődően vonatkoztatták saját uralmukra. 24 A valós olajkenetet, amellyel az Ószövetség idején a főpapokat (pl. Ex. 28, 41) és a királyokat (pl. íSám. 1,1-13; 2Sám 1,4; 5,3) kenték fel, nem használhatták, hiszen azt mindenki megkapja a ke- resztséget követően, a bérmálás során, a Lélek ajándéka pecsétjeként (íJán 2,19-20; 2Kor 1, 21- 22). Csak Konstantinápoly 1204-es eleste után, nyugati hatásra vezetik be a császár olajjal való megkenését a bizánci udvarban. Dagron 1996, 281-283. 25 Dvornik 1966, 84-90. 26 Euchologion (ford. Berki Feriz) Budapest, 1997 (2), 92-11327 Az eddigiek mellett utalhatunk még lKor 15,49-re: „ahogy egykor az első képmását hordoztuk, úgy fogjuk viselni a mennyei képmását is”, melynek egészen képszerű megjelenítését találjuk az előbb elmondottak alapján a corona graecán. 28 A Nagyböjtöt megelőző ú.n. Megbocsátás vasárnapján, teljes szövegét ld. Nagy böjti énektár. Ford. Rohály Ferenc, átdolg. Orosz Athanáz. Nyíregyháza 1998,109-121. 29 A Silentium történetéhez Id. ODB: Silentium címszavát, 3. k. 1896; illetve leírása: De Cerimoniis, II, 10 (Reiske 1829,1, 545-548). 30 Littlewood 1985,1-4. beszéd. 31 Littlewood 1985, Orat. 4. pp. 10-16. A szöveg da- tálása a Dunán átkelő ellenség visszavert támadására való utalás alapján, amelyet egy (1054-es) besenyő avagy (1064/65-ös) úz betöréssel azonosítanak. A mennyei és böjti gyönyörűségek között - hosszasan részletezve - a természet szemlélését ajánlja, közöttük a páváét avagy a főnixmadárét, s ugyanez a motívum hangsúlyosan visszatér a Du- kász Mihály nevében írt beszédben is (Littlewood 1985, Orat. 3. 62-66). Eme ekphrászisz-jellegű részletek mögött talán a Szíriái templomok mozaikjaihoz hasonló együttest képzelhetünk el a császári palotaegyüttesben, a Magnaura környékén (Huartéban közvetlenül Ádám mellett jelenik meg a főnix és a páva!), s ez egyúttal megmagyarázhatná a kapcsolatot a szír mozaikok Ádám figurája és a korona Krisztus-alakja között. 32 Dvornik 1966, 248-258, főként 249; Magyarul: Bugár 2005,324 (Diotogenész), és 325-327 (Ekp- hantosz). 33 A kontextushoz ld. Fletcher-Louis, bár a szerző épp ezt a szakaszt nem tárgyalja; továbbá Hénókh könyve 48,1-6, ld. Dvornik 1966, 368-369. 34 Maguire 1987, a kertekről és a császár, különösen IX. Konstantin „kertész” szerepköréről. 35 A korona hátsó részén eredetileg megjelenő császári képmás, feltevésünk szerint X. (Dukász) Konstantiné, ettől az ábrázolástól nem sokban térhetett el. Ekkor két oldalán leginkább fiai, Mihály és Konstantiosz/Konstantin lehettek, s ebből maradt meg a Konstantin képmás, amely eredetileg valószínűleg a Géza királyt ábrázoló lap helyén lehetett. 36 Ld. Kantorowicz 1957. The Prince in the Shadow of Paradise: On the Iconography of the Band of the Holy Crown of Hungary The lower part of the Holy Crown, also known as corona graeca, is argued to have originally been made as a crown of a Byzantine Empress, based primarily on the changes in its enamels as changing imperial portraits was a widespread practice in Roman and Byzantine imperial representational art. Based on this presupposition, the iconographical program of the corona graeca is considered here to represent (in the sense of “enacting”) the holiness of imperial power. Two major points are taken into consideration: on the one hand, the frontal plaque with the enthroned Christ Pantocrator above a sapphire, which itself is surrounded by two archangels; on the other hand, the three portraits of earthly rulers, as representations or earthly shadows of divine reality. The main argument is that the sapphire and the figure of a likeness of Man above it is a constant element of Old Testament theo- phanies, as e.g. Ez. 1:26 or 10:1 testifies in the Greek version (LXX), but the role of the sapphire in Ex. 24:10 is also invoked. In these theophanies, the interpretation of sapphire is somehow shifting from its supposed original meaning, the waters above the firmament, to the related concept of the sky. The role of the Likeness of Man in these theophanies is even more important in this context, as it is considered a messianic prophecy, testifying to the primordial Adamic glory taken up by the coming Messiah, priest and king. The other remarkable feature of the Pantocrator plaque is the cypresses on both sides of the Pantocrator. This feature, unique in Byzantine iconography, supports our thesis, as it unequivocally points to the plaque being a representation of Christ as the Second Adam. Confirming this argument, some mosaic representations of the enthroned Adam between two cypresses are cited from 5th-eentury Syriac churches. The Adamic, i.e. royal priestly character of these representations fits the theories about the Emperor’s charge as a continuity of Davidic kingship well. This royal priestly character is taken up by the emperor only as an image of God (a Hellenistic theoiy Christianized by Eusebius of Caesarea, but having analogies with the Davidic kingship) and as the first representative of the newly chosen people of God. The same priestly role of his office is emphasized in the imperial sermon (Silentium / Selention) traditionally delivered in the Magnaura during the first day of Great Lent, which liturgically corresponds to the recovery of the 39
