Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)

Társtudományok

Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára

már kiegyensúlyozottabb a népszerű leánynevek aránya: Anna 18,6 %-ban, Kata 13,3 %-ban, Erzsébet 12,4 %-ban fordul elő. Ebben a városban nem tűnt el a Mária név, miként történt a túlnyomórészt magyar lakosú és református Nagyszombatban ekkortájt; aránya Kassán 7 %-os. Az ezután következő években, így 1600-ban, 1601-ben és 1602-ben is többnyire ehhez hasonló arányt kapunk; az Erzsébet név általában a második, harmadik, esetleg a negyedik legnépszerűbb női név.38

A kassai katolikusok 1653-tól vezettek anyakönyve- ket.39 Mivel a katolikusok kisebbségben voltak a város polgárai között, 1658-ban mindössze 16 kislányt kereszteltek, akik közül 4 fő kapta az Erzsébet (25 %), 3 leányka pedig a Mária nevet. 1659-ben az Erzsébet névre kereszteltek aránya hasonlóan magas volt, míg 1660-ban az Annákból van a legtöbb, majd azt követik a Máriák és Erzsébetek egyező arányban. 1661-ben a legtöbb megkeresztelt leánygyermek az Istenszülő nevét kapta (23,3 %), majd közvetlenül azután az Erzsébet következik (14 %). Tehát ebben a korszakban a katolikusaknál hasonlóan nagy népszerűségnek és tiszteletnek örvendett a város és a plébániatemplom patrónusa, miként a protestánsoknál is.

A XV. században a pozsonyi végrendeletekben előforduló női nevek (285 leánygyermek) között a fentebbitől eltérő volt a népszerűségi sorrend: a leggyakoribb a Margit, majd a Borbála, ezt követően a Katalin, Dorottya és az Anna nevek voltak. Erzsébet viszonylag ritkán került névadásra, s Mária is alig, mindössze egyszer fordult elő, pedig ekkor még a reformációnak híre sem volt.40

Szent Erzsébet tiszteletét és példaadó kisugárzását, illetve életszentségének követését a névadásnál sokkal jobban jelzi a polgári végrendeletekből tükröződő jótékonykodás, alamizsnálkodás. A polgári végrendelkezési jogot a városok privilégiumai már a kezdetek óta biztosították. Aki időben felkészült a halálra, és volt valami vagyona, az örökösök öröklési rendje nem volt teljesen egyértelmű, vagy nem volt egyenes ági leszármazottja, feltétlenül készített testamentumot.41A gyermektelenek valóban gyakrabban tettek írásbeli végakaratot, hiszen fontos volt előre rendezni a vagyon sorsát, míg élő gyermekek esetében a törvényes öröklés rendje biztonságot jelentett. Pozsonyban a XV. században az élő utóddal nem rendelkezők aránya a végrendelkezők között 45 %, Eperjesen 55 %-ot is meghaladó volt.42

Az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy egyes városokban mennyire volt szokás és hogyan alakult a végrendelkezők jótékonykodási tevékenysége. A Kassához hasonlóan gazdag kereskedőváros, Nagyszombat polgáraitól 1542 és 1690 között 90 végrendeletet tekintettem át.43 A végrendelkezők közül 23 fő (25,5 %) — többségében gyermektelen — tett valamilyen jótékonysági végzést; ispotályra, szegényekre, klast- romra, a Szent Mihály egyházra, az ispotály egyházra, a Szent Jakab egyházra, a Szent Katalin egyházra, barátokra, a helvét templomra, néhányan mindkét fele6. kép. Tóthné Pálmai Katalin: Erzsébet lemond a világi

életről. Selyem. 2007.

kezeti egyházra vagy valamelyik kongregációra. Horváth Erzsébet katolikus hitű nagyszombati polgárasz- szony 1683-ban kelt végrendeletét a következőképpen kezdte: „Bűnös lölkömet a’ teljes Szentháromság egy bizony Istennek hagyom és véghetetlen irgalmasságának ajánlom, boldogságos Szűz Máriának, szent őrző angyalomnak, Szent Ersébetnek és Isten minden szentjeinek, hogy az én édes Istenem, nem tekintvén az én sok bűneimet, hanem irgalmassága szerént, szent fia vérehullásáért annak irgalmas, kegyelmes legyen. ”44 Erzsébet asszony féijének azt is meghagyta, hogy: „lölkömért szentmisét szolgáltasson és a’ szegényeknek alamisnálkodással legyen, hogy én Isten országában jutván, melyet erős hittel reménlek, kegyelmedért viszontag Isten országában imádkozom.”

Az általam vizsgált másik közösség, a győri polgároké. Az 1600 és 1630 között írt 102 végrendelkező45 közül alig akad olyan, aki ne hagyott volna valamit a győri „Káptalan Urakra,” mint földesuraira (a polgárok 96 %-a rendelt pénzt vagy valamilyen vagyontárgyat a káptalanok számára), de ez nem tekinthető valódi jótékonykodásnak, hiszen Győr ebben a korban nem volt szabad királyi város; püspöki, káptalani és királyi városrészre oszlott, s ráadásul erődváros is volt. Ily módon ez a fajta végrendelkezés a földesúr iránti kötelességből fakadt, s ezért nem számítom ezt valódi, a szabad akarat által sugallt jótékonykodásnak. A győriek esetében a végrendelkezők 25 %-a tett „önkéntes” jótékonysági rendelkezést; hagyott valamennyi pénzt, posztót, ruhafélét, vágómarhát stb. a papokra, barátokra, szegényekre, koldusokra. Arányuk tehát hasonló a nagyszombatiéhoz.

Összehasonlításom harmadik állomása Debrecen, a gazdag református cívisváros, ahol viszont a XVI- XVII. századból alig maradt fenn végrendelet, így kénytelen voltam XVIII. századi mintavétellel dolgoznia Itt a jótékonykodási arány rendkívül magas;

345