Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Társtudományok
Omnis creatura significans tartozó, szegények számára alapított ispotály („hospital pauperum vilié de Cassa”). Erzsébetnél elkötelezettebb szentet a betegek és szegények ápolására létesített intézmény névadójának, illetve védőszentjének el sem lehetne képzelni. A kassai templom valószínűleg nem az első Szent Erzsébetnek szentelt intézmény volt a Magyar Királyságban, hiszen a győri ferences templom a szentté avatás évében, 1235-ben szenteltetett fel, s Erzsébet öccse, IV. Béla király szintén ekkor építtette Esztergomban a királyi városban a ferencesek templomát, s ispotályt és kápolnát a Hévíz városrészben Erzsébet tiszteletére.11 A kassai alapítás egyik nyoma IV. Márton pápa 1283 márciusában kelt levele, amelyben intézkedik a Szent Erzsébet templom rektorának panaszára a templomhoz tartozó ispotály és jövedelmeinek, javainak ügyében, ugyanis azokra a székesfehérvári jo- hanniták főnöke jogigényeket támasztott.12 A Szent Erzsébet templomhoz tartozó ispotály birtokjogi vitája hosszú időn át tartott, ugyanis Nagy Lajos király (1342-1382) 1366-ban, 1375-ben, majd Zsigmond király (1387-1437) 1392-ben és 1399-ben adott ki oklevelet, amelyekben a kassaiaknak az ispotályhoz való elidegeníthetetlen jogát védték meg.>3 A ferencesek Kassára csak a XIV. század végén telepedtek le, hiszen a létezésükről és működésükről szóló legelső dokumentum 1402. évi keltezésű, sőt e dokumentum éppen a Szent Erzsébet plébániatemplom plébánosa és a betelepedő szerzetesek konfliktusáról szól,*4 így a ferencesek nem kezdeményezhették a templom és az ispotály alapítását; az városi alapítású volt, de a későbbiekben nyilvánvalóan ápolták a szent kultuszát. Ebben a korban az európai városokban ispotályok alapítása igen elterjedt volt, hiszen a betegeknek és elhagyatottaknak azok voltak az ápolás színhelyei. így lehetett ez a magyarországi városokban is. Kassán 2. kép. Tóthné Pálmai Katalin: Erzsébet és Lajos esküvője. Selyem. 2007. azonban ennél még többről volt szó: az ispotály, a szegényekről való gondoskodás nemcsak a középkorban, hanem a későbbi évszázadokban is — a reformáció idején is — igen fontos feladat, erkölcsi kötelesség maradt mind a városi közösség, mind az egyén, a városi polgár számára, s ebben nagy szerepe lehetett a városi plébánia-templom és az ispotály védőszentjének, Árpád-házi Szent Erzsébetnek, aki a dóm főoltáráról tekintett le a polgárok mindennapjaira, erkölcsi-etikai és vallási életére. Az 1312 júniusában lefolyt rozgonyi csata nemcsak Károly Róbert király (1301-1347), hanem a kassaiak életében is sorsdöntőnek bizonyult; az uralkodó a polgárok királyhűségét és az ütközetben nyújtott segítségét privilégiumok sorával jutalmazta, amely a települést — kiegészítve az 1347. és 1352. évi kiváltságokkal — a budai polgárok és hospesek jogával élve a szabad királyi városok közé emeltess A városnak a fontosabb, s közérdekű okmányokra rányomott ún. nagyobb pecsétje a város védőszentjét, Szent Erzsébetet ábrázolja. A 7 cm átmérőjű pecséten, egy csúcsíves stílű szárnyas oltár középszekrényében két angyal között csillagos háttérből kiemelkedő alakját láthatjuk, fején a szentek koronájával. Válláról hermelinprémmel bélelt, s gal- léiján lánccal összekapcsolt földig érő palást omlik le. A keblén nyugvó balkeze a jótékonyságot jelképező erszényt tart, s jobbját alamizsnaosztásra emeli. A tornyokkal díszített oltárszárnyakon egy-egy kiterjesztett szárnyú angyal. A pecsét körfelirata a következő: „ST. + ELISABET + SIGILLUM + CIVIUM + DE KASSA” (Szent Erzsébet, Kassa polgárainak pecsétje).16 1369-ben a város címerhasználatot is kapott. 1502-től a II. Ulászlótól (1490-1516) kapott bővített címerrel ellátott pecsétet használta a városi tanács. A város a Nagy Lajos és Zsigmond királyoktól nyert újabb privilégiumokkal mind gazdaságilag, mind politikai értelemben tovább izmosodott olyannyira, hogy a XIV. század második felében leégett egykori egyha- jós, csúcsíves templom helyén elkezdhette a mai Szent Erzsébet dóm építését.^ Az építkezéssel kapcsolatban fennmaradt, IX. Bonifác pápa 1402. március 1-jén, Rómában kiadott bullája (búcsúbullája) szerint a város polgársága a tűzvészben elpusztult plébániatemplom újjáépítéséhez, illetve a már megkezdett nagyvállalkozás befejezéséhez kér támogatást.18 A bulla által biztosított privilégiumok egyrészt az építkezések, másrészt a templom fenntartási költségeire vonatkozhattak, de egyúttal jelzik a templom fontos búcsújáróhely- jelentőségét, amely ez által még tovább növekedett.^ A város fő utcájában kiöblösödő, orsó alakú főtér alsó harmadában mintegy hatvan évig —1380 és 1440 között az építkezések nagy része befejeződött — épült a gyönyörű, kéttornyos homlokzatú, eredetileg háromhajós, kereszthajós bazilika, amely kapuival és keleti felével az ún. Parler-körhöz, Dél-Németország- hoz, Sziléziához, nyugati részével és a hosszház boltozásával a bécsi építőpáholyhoz kapcsolódik.20 A nyugati homlokzat és a szentély építése 1440 után még további évtizedeket vett igénybe, s egészen a XV. század 342
