Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Társtudományok
Tanulmányok Prokopp Mária yo. születésnapjára 3. kép. Tóthné Pálmai Katalin: A rózsacsoda. Selyem. 2007. végéig tartott. Tehát az építkezés valójában egy egész évszázadot felölelt. E hatalmas és meglehetősen költséges építkezést nemcsak a város gazdagsága, a fő kereskedelmi útvonalakba illeszkedő centrális elhelyezkedése és az ebből eredeztető kereskedelmi és ipari tevékenysége, s Mátyás király (1458-1490) igen nagy volumenű adóelengedései, illetve adományai, hanem polgárai áldozatkészsége is lehetővé tette; mind a polgárok életükben vagy végrendeletbeli rendelkezésük által, mind a céhek confraternitásai magas összegeket és egyéb javakat, például szőlőket, földeket adományoztak a templombeli munkálatokra és az oltárok elkészítésére. Egyébként is szokás volt, hogy a céhek a parókiális templomban külön oltárral bírtak, amelyet ők láttak el gyertyával és egyéb szükségletekkel.21 Az 1460-1480 közötti mozgalmas építkezést a Kassára ekkor betelepedő kézművesek is segítették akként, hogy polgárjoguk megváltásaként a templomépítkezésen is dolgoztak.22 A város szülötte, Szathmáry György (1457-1524) pécsi püspök, utóbb esztergomi érsek és főkancellár (1522-1524) 1508-ban Kassát meglátogatva, a Dómra és a Szent Mihály kápolnára hatalmas alapítványt hozott létre: két városi házát, kertjeit, szoléit, rétjeit, szántói, tállyai, szikszói, forrói birtokát, valamint 3333 Ft-ot adományozott.23 A dómnak értékes miseruhákat, a főoltárra teljes felszerelést ajándékozott, s 1521-ben a királytól a város számára még pénzverési jogot is kieszközölt.^ A mohácsi csata után bekövetkezett zavaros viszonyok, a két király versengése és Kassának 1536-ban János király (1526-1540) kapitánya által történt elfoglalása, valamint 1552-ben I. Ferdinánd királyhoz (1526-1564) való fordulása, német-magyar politikai és etnikai ellentétek, amelyeket még tovább tarkított a reformáció térnyeréséből adódó vallási egyenetlenség, sokat ártottak a városnak. Azonban mindezeken is túltett az 1556 áprilisában bekövetkezett tűzkataszt- rófa, amikor is leégett a Szent Erzsébet Dóm teteje a nagytoronnyal (csupán a főoltár, a Mária látogatása, Mária halála és a Szent Anna oltára menekült meg), a Szent Mihály kápolna, a város déli kapuja, a bástyák, a városfal tetőszerkezete, az összes harang, a Boldog- ságos Szűz Máriáról elnevezett domonkos templom és zárda, a ferencesek temploma és zárdája, valamint a polgárházak nagy része.25 (Ezután mind a domonkosok, mind a ferencesek távoztak a városból, templomuk és klastromuk pusztán állt, illetve raktárként használták a XVII. század végéig.) A város az újjáépítéshez az uralkodótól, az Ötváros Szövetségétől26 és Sáros megyétől is kapott segítséget, de maga is sokat tett ennek érdekében. Ekkor került sor a Szent Erzsébet Dóm kincseinek részbeni eladására, részbeni elzálogosítására, hogy ezzel is pénzt nyeljenek az újjáépítéshez.27 Mivel Kassán a reformáció első hulláma, a lutheri irányzat győzedelmeskedett, s a német többségű vezetés igen ügyelt, hogy „téves tanítások,” így az anabaptista és „szakramentárius” (kálvini) gondolatok ne verjenek gyökeret, a Dómban az oltárok, s a szentek képei, szobrai érintetlenül maradtak. (Nem így történt a marburgi Szent Erzsébet-templomban őrzött Erzsé- bet-ereklyékkel, amelyek tartóit 1539-ben a protestánssá lett Fülöp tartománygróf feltörette, s azokat a Német Lovagrend csak üresen kapta vissza.)28 Azonban a reformáció folyamata Kassán sem zajlott le ilyen egyszerűen, egységesen, mindenki által üdvözölve. Gyakran volt a polgárok között vita, hogy mikor melyik náció használja a nagytemplomot, s milyen nyelven prédikáljanak.29 Az eperjesi származású Frölich Tamás 1560-tól lett Kassa német papja, aki igen erősen vigyázott a hitegységre, és a helvét irányzathoz húzó magyar polgárokkal és papjaikkal békés úton kívánta a viszályokat rendezni. 4. kép. Tóthné Pálmai Katalin: A leprás-csoda. Selyem. 2007. 343
