Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
19-20. századi művészet
Omnis creatura significans gyakorlat helyi hagyományára és a „magas művészet” újításaira is támaszkodó Arts and Crafts megfelelő alkalmazása a művészettörténet-írásban tehát hiányzik. Mi sem kézenfekvőbb, minthogy egy száz évvel ezelőtti, regionális jelenséget, egy addig figyelmen kívül hagyott kultúra felbukkanását a művészetben, jelesül Kós Károly vagy Toroczkai Wigand Ede erdélyi „dialektusát” vizsgálat tárgyává tegyük. II. Erdély, s ezen belül a Székelyföld hagyományokban (kultúrában) és természeti kincsekben gazdag, gazdaságilag szegény volt. Magyarországon a művészeti mellett a politikai regionalizmus e tájegység és a hasonlók felzárkóztatására törekedett (rutén és székely akciók az I. világháború előtt).9 Ebben vett részt a belsőépítész, építész és kerttervező Toroczkai, a Székelyföldön, majd Kárpátalján. Feltételezésem szerint Kós Károly, a marosvásárhelyi Radó Sándor s a Fiatal építészek tagja, Zrumeczky Dezső is dolgoztak a programban.10 Az Arts and Crafts mesterei a házat az élettevékenységek színhelyének, otthonnak tekintették, így az épület és a belső valamint a külső környezet együtt jelentett számukra tervezői feladatot. Kós és Toroczkai egyaránt terveztek épületet,11 bútorokat, könyveket, színes ablakokat (Toroczkai kerteket és lámpákat, szőnyegeket is), s irodalmi, könyvtervező tevékenységük is jelentős és érdekes. Kettejük közt — az építészet szempontjából — azonban van egy lényeges különbség, ami iskolázottságukból fakadt. Toroczkai ugyanis az Iparművészeti Iskolában tanult, majd bútorok kiviteli terveit készítette az Országház számára, mígnem bútortervezőként vált önálló és sikeres alkotóvá 1900-ban, részben az Arts and Crafts-bútorok ún. deszkastílusához igazodva. Építészetszemlélete ennek nyomán, az egyes bútorokból illetve az enteriőrökből, ezek helyéből és kapcsolataiból alakult ki, mindenfajta építészettörténeti tanultság, szabály vagy rendszer ismerete nélkül.12 Ideális alanya volt az építészet újrakezdésének az ezt kívánó korban. Hiszen az egyszerű paraszti építészetet ismerte, Magyarországon és Erdélyben is, a parasztbútorok tanulmányozása révén, amit a deszkastílus hazai változata kidolgozásának érdekében végzett. Viszont a házat körülvevő környezet sem kerülte el figyelmét, s ennek a három területnek a paraszti kultúrában összefüggő, praktikus, sajátosan (organikusan) racionális volta és esztétikai minősége sem. Jóllehet Kós Károly bútorművészeti és belsőépítészi tevékenysége még feldolgozásra vár, s noha tudjuk, hogy építész hallgatóként és későbbi pályázataiban — az előírásoknak megfelelően — olykor belsőépítészeti elképzelések egészítik ki az épületek rajzát,^ hogy az Erdélyország népének építése című könyvét készítve (1907) enteriőröket is rögzített, nála nem a bútorokból kiinduló új, megnyíló térszerkezettel, inkább az épülettömeget kitöltő, zárt enteriőrformákkal találkozunk. Toroczkai az Arts and Crafts ismert, angolos stílusában, de annak egyéni változataként építette Öccse házát (1908), egy emeletes mátyásföldi villát. Alaprajza szerint az egész földszinti tér átjárható, folyamatos; emellett a belső terekből kiinduló tervezésnek köszönhetően aszimmetrikus az épület: a teraszok az ellentétes sarkokon jelennek meg, a kertre nyíló nagy ablakokkal ellentétes oldalon a nyeregtető mélyen lenyúlik, intimebb belső tereket fedve le stb. Ebből a stílusból és módszerből eredt marosvásárhelyi villáinak modernizmusa. A Bernády-házon (1909) a helyi építészeti nyelvre utaló elemek nincsenek; az Arts and Crafts kizárólag az intim térből mint építészeti alapelemből építkező szemléletével van jelen benne. Többi marosvásárhelyi villái — egy kivételével — ezt az utat képviselik.^ Ebből körvonalazhatók Toroczkai gondolatai az épület funkciója és stílusa vonatkozásában: a modern, épülő polgárváros számára modern villákat tervezett, középületeivel viszont — amint erre a Kereskedelmi és Iparkamara épülete utal — a város múltjára utalt. A Bernády György polgármester által Marosvásárhelyre hívott Kós Károllyal mindkét típusú építészi feladaton dolgoztak együtt: Kolozsvárra a Folyovits- uillát tervezték, Marosvásárhelyre Maros-Tor da Vár- megyeházát. A Folyovits-villában (1910) kettejük szemlélete keveredett: Toroczkai modern, belülről induló, aszimmetrikus tér- és geometrikus formakoncepciója a műépítészeten iskolázott Kós egyenletes homlokzati tengelyelosztásával valamint vernakularizmusával vegyült. Megyeház-tervük mindkettejük életművében az első középület (1909),>5 azonban nem valósult meg, pedig historizáló (az európai városházák, a vármegyeházák hagyományán alapuló) alaprajzával és homlokzati elemeivel a városi középület-építészet érvényes példáját alkották meg. A négy, udvart közrefogó, három szintes és alagsoros épületszárnyban körbefutó folyosókra fűzték a helyiségek sorát, az egyik homlokzatot toronnyal emelték ki. A torony formája és a többi, hangsúlyos tagolóelem azonban máshonnan ismert. A sarkokat bástyaszerű, kerek tornyokkal erősítették, ami Kós és Jánszky Béla zebegényi templomának kis, kerek saroktornyára rímel.16 A középrészt minden oldalon különbözőképpen hangsúlyozták. Az első zebegényi tervektől (1908) eltérő, ott megvalósult, félköríves kapuzat a főhomlokzaton, a templom magas, háromszögű oromzatának trapéz formában végződő ablaksora és tornya a megyeház-terv városközpont felőli homlokzatán tűnik fel. Ezekből a modernizált, de kö- zépkorias elemekből s Kós vagy Toroczkai korábbi házterveinek kerek oldalépítményei alapján1? arra következtethetünk, hogy a finn Arts and Crafts mozgalomnak a monumentális építészetben is megjelenő sajátosságai, melyek az 1900-as párizsi világkiállítás óta ismeretesek voltak ugyan a magyar művészek előtt, de különösebben csak a finn-magyar kapcsolatok megerősödése idején foglalkoztak velük,18 meghatározták 298
