Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
19-20. századi művészet
Omriis creatura significans busiczky ház rokokó homlokzata állt. A pavilon belsejébe a jáki templom kapuzatát utánzó bélletes bejáraton át juthattak be a látogatók, jobbra a gyulafehérvári székesegyház oldalsó kapuzat, balra a lázói kápolna bejárata állt. A lázói kápolna beillesztése későbbi tervváltozás eredménye, az 1898-ban publikált terveken még nem szerepelt. A belső udvarban lévő előcsarnokot, vagyis a pavilon belső, középső részét román stílusú —jáki és gyulafehérvári elemekből építkező — keresztfolyosó foglalta magába. Az udvar bal oldalán a Bethlen grófok keresdi kastélyának lépcsője és a bárt- fai városháza elemei köszöntek vissza.6 A pavilon eltérő stílusokat ötvöző kialakítása szerepelt az egyes installációkat részletesen leíró, előzetesen bekért dokumentációban is.7 Az 1900-as párizsi kiállítás magyar pavilonjaként tervezett magyar vonatkozású építmények vizsgálatakor alaposan meg kell vizsgálni a történelmi kontextust annak érdekében, hogy világos képet kapjunk a történelmi pavilon historizáló tömbjének és a csoportbemutatók lechneri felfogású, magyaros szecesz- sziós stílust tükröző installációinak összefüggésére. A magyar történelmi pavilon a viktoriánus korszak építészetét idéző angol és a mohamedán és szláv díszítőelemeket vegyítő bosznia-hercegovinai pavilon között helyezkedett el. Ez utóbbi pavilon másik oldalán a Ludwig Baumann tervei alapján készült, Fischer von Erlach építészetét idéző és ezzel a Habsburgok fénykorára utaló osztrák pavilon állt. A Monarchiát képviselő másik két pavilon az Osztrák Birodalmi Kulturális és Oktatási és az Osztrák Birodalmi Kereskedelmi Minisztérium felügyelete alatt épült fel. Fontos megjegyezni, hogy a Rue des Nations-on pavilont építő államok egy része francia építészekkel terveztette meg a nemzeti reprezentációt szolgáló építményeit. Ezen országok közé elsősorban tengeren túli országokon tartoztak, de megtalálható volt néhány kisebb európai állam is: Bulgária, Kína, Egyiptom, Görögország, Japán, Luxemburg, Marokkó, Monaco, Perzsia, Peru, Románia, Szerbia, Sziám és Törökország. A hazai építészek munkájának eredményeként létrejött magyar történelmi pavilon azonban eltérő, az épület üzenetét sok szempontból végiggondoló megbízó-építész viszonyra utal. A pavilonról szóló első írásos említés egy 1897. február 3-én íródott, Lukácsi Béla nevével jegyzett levél a francia szervezőbizottság elnökének.8 Ebben Lukácsi beterjeszti a magyar kormány igényét 35.000 négyzetméternyi összterületre a magyar kiállítás részére, valamint említést tesz egy 600-800 m2 alapterületű, különálló magyar pavilonról is, amely a magyar építészet „egyik legjobb időszakának stílusában” épülhet fel, és bemutathatja mindazon kincseket, amelyeket Magyarország a XVI-XVIII században létrehozott.1) Ez a koncepció két alapvető, de egymással összefüggő ponton is eltér a végeredményként létrejött épülettől, amely egyben eltérő politikai üzenetet is hordozott. A magyar építészet és kultúra korábbi virágkoraként értelmezett 1500-1800 közötti időszakban a magyarországi művészet történetét nem lehet koherens stílusjegyek vagy lineáris fejlődés alapján leírni. A késő gótikus, reneszánsz, késő reneszánsz, korai és érett barokk művészetet egy szempont alapján azonban mégis egységes politikai, művelődés és művészettörténeti egységként lehet kezelni. Ennek határait a Habsburg uralom magyarországi kiépülése, s így az országnak az osztrák császárságba történő betagozódása, és a felvilágosodás hatására meginduló reformok és a fokozatos nemzeti ébredés 19. századi kezdete jelentik. A fenti három évszázadot átölelő időszakot nem csupán a barokk művészet kialakulása, virágkora és a klasszicizáló késő barokk elteijedése jellemzi, hanem a bécsi udvarhoz hű történelemszemléletbe illesztve, a Habsburg ház magyarországi uralkodásának fontos időszakát is jelzi. Miklós Ödön beszámolója fontos részletet árul el a pavilon végső kialakításáról: „Az. ezredéves történelmi főcsoport épületeinek mintájára, a Magyarországon létező, román, átmeneti, csúcsíves, renaissance, bárok és roccoco stílű építészeti emlékekből volt összeállítva a magyar pavilon, és belső helyiségei is ennek megfelelően és pedig a történelmi végrehajtó bizottság által kijelölt hazai motívumokkal díszíttettek, mintegy keretét, otthonát képezve az abban kiállított történelmi emléktárgyaknak.”10 Az első tervváltozat azonban végül nem valósult meg, az új koncepció lényegét már nem a Habsburg-ház magyarországi uralma, hanem a magyar nemzet ezeréves politikai története jelentette. A magyar történelmi pavilon a régi magyar művészet fennmaradt emlékeinek összeállításából jött létre, voltaképpen önmagában is megfelelt a világkiállítás retrospektív anyagra vonatkozó kiírásának, mely a román műízlés korától a rokokóig tárta a szemlélő elé a magyarországi architektúra főbb fejlődési fokait.11A magyar pavilon valójában több volt egy történelmi kiállításnak otthont adó épületnél. Az 1896-os Millenniumi kiállítás pavilonjai a magyar történelem esszenciáját, a nemzet ezer éves európai jelenlétét fejezték ki építészeti eszközökkel. A párizsi bemutató megkötéseivel azonban alapvetően ellentétes volt a több évszázadot átfogó történelmi kiállítás bemutatása, hiszen „a nagyobb szabású történelmi kiállítás eszméjét tulajdonképpen meg sem engedte a párizsi kiállítás programja, mely a retrospektív anyagból csupán a 19. század alkotásainak biztosított helyet.”12 Ebből a szempontból lényegesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy az 1900 előtti világkiállításokon, amelyeken Magyarország hivatalosan képviseltetve volt (Párizs 1867, Bécs 1873, Párizs 1878), a magyar bemutatkozás minden alkalommal az osztrák pavilonban, mellérendelt viszonyban történt. Minden valószínűség szerint az 1896-os millenniumi kiállítás során megerősödött függetlenségi eszme manifesztálódott 1900-ban és az azt követő két évtizedben az önálló magyar pavilonok felépítésének igényében és architektúrájában. Ennek a paradigmaváltásnak a jele az, hogy az 1896-1918 közötti világkiállításokkal kapcsolatos hivatalos iratokban és levelezésekben számtalan alkalommal találunk utalást Magyarország önálló, 286
