Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
19-20. századi művészet
Tanulmányok Prokopp Mária yo. születésnapjára 2. kép. Átjáró a magyar osztályok között, Bálint-Jámbor iroda Ausztriától elkülönülő bemutatkozásának fontosságára. Ennek a nemzeti eszmének a jegyében fogant a kiállítási pavilonok magyaros stílusban történő kialakításának igénye is. A paradigmaváltás első jele a párizsi magyar történelmi pavilon és az installációk kialakítása. A histori- záló pavilon és a vernakuláris jegyeket mutató installációk szétválasztása a korabeli kultúrpolitikai prioritásokat figyelembe véve érthető meg. A világkiállítás magyar vonatkozású épületeinek kettős szemlélete tükröződik abban a levélrészletben is, amelyet a Magyar Iparművészet beszámolójában közölt Bálint és Jámbor építészeknek a terveikhez fűzött kommentárjaiból: „Ezekre a pavüonokra [a Rue des Nations történelmi pavilonjaira] kötelező volt a történelmi stílus, önként érthető tehát, hogy ezt a pavilont Magyarország műemlékeinek legjavából választott motívumsorozatból tervezzük; a nagy csarnokokban pedig természetszerűleg oda kellett törekednünk, hogy erősebben megkülönböztessük magunkat a többi nemzettől és itt is versenybe lépjünk velük, nemcsak iparunkkal, de annak bemutatási módjával. Bele kellett vinnünk a modernséget tervezeteinkbe, de be kellett mutatni azt is, hogy van egyéniségünk, hogy a magyar az a nemzet, mely erős faji jellegével mindenre, a mi itt keletkezik, reá nyomja bélyegét.”^ A kiállításon elszórtan szereplő magyar csoportok egységes installációs bemutatása központi kérdés volt a magyar kormánybiztosság részéről (2. kép). E feladat megoldására az Iparművészeti Társulat egy olyan építész felkérését javasolta, aki „kiforrott, határozott egyéniséggel bír, [...] s aki alkotásaiban egyéniségét önállóan érvényesíteni tudja, másfelől pedig ismernie kell a régi hazai műiparunk emlékeiben fennmaradt s a magyar nép művészi munkáiban fölhasznált díszítési elemeknek és azoknak az alkalmazására nézve közös jelleget, a mit jogosan magyar típusnak tekinthetünk. Emellett szükséges, hogy az illető alaposan tájékozva legyen a modem művészi irányzatokról s törekvésekről.”^ A társulat javaslata tehát arra vonatkozott, hogy ne csak az installáció építészeti keretét, hanem tárgyielrendezési részét is építészek oldják meg. Az 1900-as világkiállítás magyar vonatkozású tervanyaga a párizsi Bibliothéque Nationale-ban maradt fent. Ez a tervanyag ennek a kívánalomnak minden szempontból tökéletesen megfelel. Az I—III, VII-X. és XII-XV. csoportok installációira kiírt külön pályázatot Bálint és Jámbor nyerték meg, mert tervükkel „úgy művészi felfogás, képesség, mint ambitio dolgában a munka sikeres végrehajtására biztosítékot nyújtanak.”^ Az installációk megtervezéséért 25.000 forint tiszteletdíjat kaptak, melyért „kötelesek lesznek az összes installa- tionális munkálatokat végrehajtani, minden szükséges tervezést eszközölni és egyáltalában az elhelyezés és dispositioval összefüggő kérdésekkel járó teendőket elvégezni.”16 Az egyes nemzetek a számukra a csarnokokban kiosztott helyeket szabadon használhatták fel és rendezhették be (3. kép). A Bálint és Jámbor építész irodában készültek tehát azok az installációk, amelyek felfogásukban, a magyar népművészetből átvett motívumok, az élénk színhasználat és az installációk formáinak kiképzése az 1896-ban felépült Iparművészeti Múzeum épületében inkarnálódott történelmiépítészeti felfogással mutatnak közvetlen rokonságot. Az egyetemes művészettörténet-írásban általánosan elfogadott tétel, hogy az Art Nouveau stílus áttörése az 1900-as párizsi világkiállításon történt meg. A világkiállítás építészetét, s főleg az új tendenciákat bemutató cikkben A. Barthélémy a világkiállítás építészetének főbb sajátosságát az építészek, festők és szobrászok szoros együttműködésében látta. >7 Az új építészet példáinak bemutatásakor az első példa René Du- long Pavillon Bleu-je volt, amelyben a francia Art Nouveau sajátosságaivá váló hajlékony vonalak megjelent a belső díszítésben, berendezésben, ez elektromos berendezések kialakításában és a körbefutó frízekben is. Második példája a Pavillon des Ardoisiéres — Palatáblák Pavilonja — „a harmonikus kialakítás a Pavillon des Ardoisiéres-t az 1900-as világkiállítás egyik legérdekesebb épületévé teszi, ahol az új építészetet egyéb épületek is képviselik, nevezetesen a külföldiek részé3. kép. A vasúti kiállítás magyar csoportja, Bálint-Jámbor iroda 287 2. kép. Átjáró a magyar osztályok között, Bálint-Jámbor iroda
