Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
19-20. századi művészet
Omnis creatura significans noki Biedermeier kiállításon (2. kép).6 Ekkor Símig Gyula (a művész unokája, Szegedy-Maszák Zsuzsanna félje) tulajdonában volt, ám hamarosan — annak érdekében hogy a családban maradjon — megvásárolta tőle Szegedy-Maszák György. Egy ideig elveszett- nek/ismeretlen helyen levőnek vélték (Szvoboda Do- mánszky Gabriella 1983-as monográfiájában egy archív fotóval szerepelt), majd a Nemzeti Galéria Barabás Miklós akvarelljei kiállításon (1985) ismét feltűnt és külön említést kapott a katalógusszövegben.7 A festő által vezetett jegyzőkönyv Tormay Vera és Szegedy-Maszák Tihamér által készített kiegészítése (sz. 2828) alapján a festményt 1842-re datáljuk. Az alak beállítása, az elhelyezés nagymértékben emlékeztet a bécsi Moritz Michael Daffinger elefántcsontképeinek kompozicionális megoldásaira (Marie Daffinger, a művész felesége, 1827; Báró Marianne Zois von Edelstein 1839; Báró Natalie Vogel von Friesenhof, 1840).8 Ahogyan Barabás arckép-rajzain és akvarell- képein is megfigyelhető, hogy míg az arc aprólékosan ki van dolgozva, addig a test többi része, a bútorzat, a háttér csak vázlatosan, olykor csak rajzzal van jelezve, úgy itt is apró, rövid vonalkázó ecsetvonások jellemzik az arcot és sokkal szélesebb vonások a ruházatot, a bútort és a hátteret. Ezeken a helyeken sokszor az elefántcsont is átlátszik, amely különösen meglepő azokban az esetekben amikor a művész sötét tónusokat használ (például a hölgy fekete ruhája) — a sötét tónusoknál ugyanis sokkal gyakoribb megoldás volt a miniatűr-festészetben a vastagon rétegzett gouache használata.9 Barabás ilyenfajta festésmódjára — az arc részletező megjelenítése a kompozíció többi részéhez képest — többféle magyarázat adható. Szvoboda Do- mánszky Gabriella az arcra való összpontosításban és a végtagok kidolgozatlan megfestésében Kozina Sándortól eltanult „divatos fogást” lát.10 A perspektívával és e révén az optikával is bíbelődő Barabás azonban ennek a megoldásnak a szemünk által tapasztalt érzékelés figyelembevételére épült elmélettel állt elő. 1859- ben tartott akadémiai székfoglalójában a festőművész így fogalmaz: „Tisztán csak azt látjuk mire szemünk két látsugara közvetlen irányozva és összpontosítva van, de homályosan látunk ugyanazon időben majd félkört, azaz 150 vagy 160 fokot.” Ennek a felfogásnak példájaként említi Joshua Reynolds mellképeit, melyeken az egyének (mellkép) az általuk elfoglalt terekhez (háttérben lévő oszlopok) képest sokkal nagyobb pontossággal vannak megfestve. Reynolds arcképei szolgálnak hivatkozási alapul annak az állításnak a megfogalmazásához, hogy csak a fejet kell „tiszta látásban festeni,” az alak többi részét „félig elmosódva,” hiszen azt „így látjuk.”11 Ezt a jelenséget — a periférá- lis látás figyelembevételét és ennek egy festményen való utánzását — Rembrandt művészetével kapcsolatban Julian Hochberg „focal chiaroscuro”-nak nevezte el.12 Barabás fenti kijelentése arra enged következtetni, hogy festményein nem az egy szem által látottakat kísérelte meg reprodukálni. Különbséget tesz azok között, akik véleménye szerint figyelembe vették (Rembrandt és Thomas Lawrence) és akik nem vették figyelembe (Poussin) ezt a jelenséget. A helyes portré-ábrázolás példájaként említi Lawrence művei közül a Lady Gower arcképét, melyen a fej mögötti oszlop elmosódva van megfestve, s így ráadásul „a fej szép emelkedettséget nyer.” Ismeretes, hogy Veronese és Rembrandt mellett Lawrence szintén nagy hatással volt Barabásra (Szvoboda Dománszky Gabriella Erdélyi Jánosné Vahot Kornélia arcképén látja Lawrence hatását^). Műveiről másolatokat készített, egyes képeinek sokszorosított példányait megvette angliai útja (1843) során. A Bécsben is megfordult angol művész Barabás kortársaira is nagy hatással volt, így például az említett Daffingerre ÍSJ4 akinek egyes festményeit szintén lemásolta Barabás (gróf Széchenyi Ist- vánné, tus vázlat, másolat Daffinger után, 1836; Gróf Sztárai, Daffinger után miniatűr, 1838) és már egy korai jegyzetfüzetében is elsőként jegyzi föl nevét a miniatűrfestők kategória alatt. A lawrence-i hatás tehát Barabás angliai útja előtt is közvetetten, esetleg közvetlenül jelentkezett. Barabás fotográfiai kísérletei, a felvételek éles-életlen részei révén úgyszintén visszaköszön művészetében az arc, a kéz kontúrosabb megjelenítése, szemben a portrét ülő alak ruházatával, a körülötte lévő bútorzattal és a háttér tájával. Az említett jegyzetfüzet családi hagyatékban található, első oldalára csupán ennyit jegyzett föl: Némely apróság jegyzések 1829-ben augusztusban kezdve. Ettől kezdve a füzet egyes részeit pontosan nem lehet datálni, azonban valószínűsíthető, hogy a 34 lapot tartalmazó füzetben (ebből 53 oldalon van írás, kiegészítve hátul egy tartalomjegyzékkel) található följegyzések nagyrésze a harmincas évek elejére tehető. A füzetben a technikai részek mellett (többek között az Aurorából kimásolt) versek és a festőművészetre vonatkozó feljegyzések is találhatók. Barabás, ki ekkor még nem láthatta előre, hogy pályáját javarészt a port- réfestészet fogja kitölteni, külön csoportokba osztva felsorolja a Bécsben dolgozó, szerinte számító történeti képek festőit, tájfestőket és miniatűrfestőket. A miniatűrfestők alatt a következő nevek szerepelnek: Moritz Michael Daffinger (1790-1849), Carl Joseph Alois Ag- ricola (1779-1852), Friedrich Johann Gottlieb Lieder (1780-1859) és Wenzel Kraus (1791-1849).^ A négy említett miniatűrfestő egyazon, Barabásnál eggyel idősebb generációból származnak. Noha közülük Agricol a és Daffinger is Hubert Mauernél és Heinrich Fügéméi tanult a bécsi akadémián, Daffinger stílusát jórészt Lawrence festészete befolyásolta, Lieder és Agricola művészetére pedig Isabey hatott nagy mértékben, valószínűleg az utóbbi bécsi tartózkodása következtében (1814-15). Jegyzetfüzetében Barabás a miniatűrkészítésre többször visszatér: időnként az egyes festé- kekkel-színekkel kapcsolatban, ezeken a lapokon utal a különböző festékekre, elkészítési módokra és az árukra. A puszta technikai leírások és javaslatok között időnként általánosabb tanácsok is találhatók: „Sehol ki 262
