Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
19-20. századi művészet
Tanulmányok Prokopp Mária yo. születésnapjára ne vehessék egy képről hogy miféle szín de azért mocskos ne legyen.”16 vagy „Kék veress és sárga egy képemből is el ne maradjon.Máskor kizárólag a miniatűrkészítéshez szükséges anyagokat veszi sorba: „Migniaturhoz való pappirossok és eszközök. Elfenbein, Elfenbein papier — oder Isabey papier, Ivory paper — if. 15 C. M., Bristol paper, Englisches papier 15 WW, Francözishe Migniatur färben — ein Sortiment 16 f. WW, Münchner oder Lioner haarpinseln, Olajos Migniaturnak. Englische Carton 4 f. WW.”18 A 44. oldalon az elefántcsontlapok feltételezhetően kapható méreteit jegyezte föl. A következő oldalon a miniatűrhöz használatos festékek vannak megnevezve, máskor a technikájára tér ki részletesebben: „Az ele- fáncsontot fejéríteni ha egy kevéssé sárga — meg kell vizezni és a napon száraztani mint a vásznat a nap kivonja a zsíros és által látszó részekből és megfejéredik. Ha igen dorongos egyik szeglettől diagonális lineába a másikig egy félviseltes beretva késsel egyet vonok és több oldalokról mind addig repetálom míg sima lesz — akkor bimsensteinnal preparálom. Isabey a miniate- urjait Bristoli pappirosra festette melyet egy onos pléhre vont fel (feszített) azt előbb a rozsdától való megőrzés végett olajos festékkel vastagon grundíro- zott.” Ezeket a technikai megjegyzéseket Isabey egyik tanítványának, a Mansion művésznéven ismert André Léon Larue-nek (1785-1843) cím szerint is hivatkozott traktátusából emelte ki: Die Miniaturmalerei in allen ihren Theilen oder deutliche und unterhaltende Anweisung: Portraits mit Sicherheit aufzufassen, sprechend ähnlich zu bilden und mit Geschmack darzus- tellen. Nebst Bemerkungen über Gouache, Aquarell und Oelmalerei. In Briefen an eine Dame von einem Zöglinge Isabey’s.w A könyv eredetije 1822-ben jelent meg franciául és angolul Lettres sur la miniature illetve Letters upon the Art of Miniature Painting címmel, fiktív levelezés formában egy M. Deville nevű művész és egy Fanny nevű angol hölgy között, aki átmenetileg a Beauregard-i várban tartózkodott és különböző kellemes foglalatosság iránt érdeklődött. A traktátusból megismerhetjük Mansion portréfestészetről vallott nézeteit, többek között azt is, hogy Jean- Baptiste Greuze művészetét tekintette példamutatónak. Barabás a miniatűrfestéssel meglehetősen korán megismerkedett. Önéletrajzában írja, hogy már 16 éves korában elsajátította az elefántcsontra való miniatűrfestést.20 Nagyenyeden az 1826-27-es iskolai évben mindennap ebédet és vacsorát kapott annak cserébe, hogy az Adóiján család valamennyi tagjáról miniatűrt készített. Hamarosan a város híres szépségű Mutili Rózsiját tanulmányozás céljából21 festette le s ebben az évben még legalább négy másik miniatűrt készített. A műfaj tehát nagy mértékben foglalkoztatta Barabást a huszas évek második felétől kezdve a harmincas éveken át a negyvenes évekig, sőt alkalmanként jóval a műfaj virágkora után készült alkotásokra is találhatunk utalást: gróf Battyányi Lajos gyermekeit 1851-ben festette meg miniatűrben, gróf Batthyányi Lászlót 1884-ben és Pogány Károly édesanyját pedig 1891-ben. A műfaj iránti vonzódásának gyümölcse többek között Barabás édesanyja második házasságából származó gyermekeivel (akvarell, elefántcsont, ovális, 80x100 mm, 1828, magántulajdon), Mutili Rózsi arcképe (akvarell, elefántcsont, ovális, 65x80 mm, 1829, magántulajdon), Fiú arcképe (akvarell, elefántcsont, ovál, 52x42 mm 1832, Muzeului National Brukenthal, Nagyszeben), Önarckép (akvarell, elefántcsont, ovális, 90x74 mm, 1839, MNG), Női arckép (akvarell, elefántcsont, 125x100 mm, négy- szögletes, 1840, BTM Kiscelli Múzeum), Lányai János vagy Almássy Móric (akvarell, elefántcsont, 106x125 mm, ovális, 1840, Iparművészeti Múzeum). Ezekre a művekre az a jellemző, hogy általában ovális formá- túmúak, a háttér megjelenítése és a mellkép meglehetősen semleges, ezzel szemben a Susanne Bois de Chesne-ről készült miniatűr egyik különleges vonása az olajképekre jellemző távolibb rálátás, amely az alak térdképes megjelenítését és a háttér ábrázolását is lehetővé tette. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében található Gróf Andrássy Károly né, Szapári Etelka (akvarell, elefántcsont, 130x103 mm, négy- szögletes, 1844) miniatűrön már megjelenik a háttér megkülönböztetett ábrázolása (felhős ég, horizonton fák), azonban a Susanne Bois de Chesne miniatűrhöz hasonló részletesebb háttéri megoldás leginkább Gróf Batthyány Kázmért ábrázoló miniatűrön (akvarell, elefántcsont, 170x128 mm, 1847, MNM TKCS) figyelhető meg. A modellt ebben az esetben álló helyzetben, egy balusztrád előtt ábrázolta Barabás, háttérben a táj különböző elemekből épül föl: erdő, messzi hegyek, sötét szürke felhők alatt narancssárgás égbolt, bal oldalt a közelebb lévő fa egészen a festmény aljáig teljed. Az arc, a kéz itt is apró ecsetvonásokkal részletező módon van megjelenítve, a ruházat ezzel ellentétben nagy, fekete színfoltokból épül föl. Az elefánt- csont lapja csak a jobb fölső sarokban, vagyis a világos tónusú égnél tűnik át és ellentétben Susanne Bois de Chesne portréjával az itt megjelenített fekete ruházat vastag gouache-sal van megfestve. Az olajkép A dolgozat elején említett fényképen látható olajkép párdarabja magát Barabás Miklóst ábrázolja; méretük, amely a családi portrék csoportjában szokatlanul nagy, megyegyezik.22 Mindkettő térdkép, mindketten asztalnál ülnek, beállításuk szerint egymással szembenéznek, a festő asztalán egy üres vászon, festékek és ecsetek találhatók, balra lent pedig „Vázlatok” felirattal egy nagyalakú mappa. Az 1841-ben festett önarcképével szemben itt már nem a művész kezében van a füzet és a toll, erősebb hangsúlyt kap a társadalomban betöltött szerepe. Párdarabján Susanne Bois de Chesne tekintete, beállítása sokban megegyezik a húsz évvel korábbi miniatűrével: mindkettőn a fotelban ülő fekete ruhás alak jobbra fordul, de visszatekint ránk — portrét ül —, jobb kezét felfelé tartja (az olajképen állát meg is pihenteti ezen), az ölében lévő bal kezében 263
