Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Barokk művészet
Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára dozót kiegészítve az esztétikai rekonstrukció végeztével a kiegészített eredeti díszkeretével együtt visszakerült a mellékoltárra. A bácsi kép Szt. Rókus figurája szinte teljesen megegyezik a Máriagyűdön (Pestisoltár 1746 k.) és Siklóson (Segítőszentek, 1751 k.) lévő Senser oltárképek Szt. Rókusaival. Kétségtelen, hogy ugyanaz a művész készítette őket. Bácson létezett egy korábbi Szt. Rókus oltár, amit valószínűleg az 1739-es nagy pestisjárvány után emelhettek, azonban eddig ismeretlen okokból azt felcserélték a Senser képpel.6 A festmény közép- tengelyében Szent Rókus áll zarándoköltözetben (kagylós barna köpeny, hátravetett nagykarimájú zarándokkalap, zarándobot, ivótök), kék ruháját megemelve jobb kezével a bal combján lévő sebhelyre mutat. Jobbról mellette a kenyeret hozó fekete-fehér foltos kutya, balra mögötte a háttérben házak. Fölötte egy írástekercset tartó angyal röpköd, melyen a latin felirat: Curavisti mirifice tangendo salutiere, vagyis Csodálatosan gyógyítottál, üdvösséghozóan érintve. Mont- pellier-i Szt. Rókus 1292-ben született. Vagyonát a szegényeknek adományozta és 1317-ben Rómába zarándokolt, útközben pestises betegeket ápolt, visszafelé ő is megbetegedett, egy kutya ápolta. 1327-ben halt meg, Szent Sebestyénnel és Szent Rozáliával együtt a pestises betegek segítője. Szt. Rókus jobb oldalán két puttófej bukkan ki a gomolygó felhők közül. A festmény hordozója négy darabból összevarrt, kézzel szőtt lenvászon.7 Alapozása vörös ún. bóluszos alapozás, ami elemanalízissel nem lett bebizonyítva. A festőművész egy segédkeretre feszítette ki a nyers vásznat, s készítette elő, majd valószínűleg a helyszínen került rá a fix vakkeretére kovácsoltvas szögekkel. E képnek is eredetileg más lehetett a mérete és formája is. A felső és alsó toldásokat a már megfestett képhez kézzel varrták hozzá és külön, utólag alapozták le.8 A toldalékok is kézzel szőtt lenvászonból készültek, de más jellegűek, más a repedésháló és az anyag viselkedése. A toldásoknál a vászon megráncosodott, amely az egész hordozó deformálódását vonta maga után. A pigmentréteg és az alapozás is pergésnek indult, míg az eredeti felületen stabil. A kép eredeti szélessége kb. 120 cm lehetett, ezt bizonyítják az eredeti szögelési nyomok, majd kiszélesítették és megtoldották, hogy formája a már meglévő mellékoltárképekhez (Szent Antal és Szent Ferenc) igazodjon. A széleket, a toldásokat és néhány helyen az eredeti felületet, mely két rétegből épül fel,9 is átfestették. A képet szennyeződésréteg sötétíti. A festményt tehát kétszer alakították át, először a 19. század közepén megcsonkítva,10 majd hozzátoldva és az új vakkereten átfestve a kiegészítéseket, és a 20. sz. elején, levágva és visszahajtva a képet és a díszkeretet rászögezve.11 A képet e díszkeret tartotta egybe, mert vakkeretét szétrágták a bogarak. A kép műgyanta általi konzerválását követő tisztítás befejezésével jól megkülönböztethetők lettek az eredeti és a toldott részek, az átfestések sötétebb tónu- súak.12 A restaurálás végeztével új ékelhető vakkeretet és barokk hatású díszkeretet kapott a festmény, mely felkerült a mellékhajó középső oltárára, majd Eszéken a Senser kiállításon is bemutattak a nagyközönségnek 2008-ban. A Szent Vendel mellékoltárképet Boris Masic apatini helytörténész mentette meg a teljes enyészettől.^ A félköríves festmény középpontjában Szent Vendel áll pásztorruhában, összefont kezeivel botjára támaszkodva, kürttel a hátán, lankás, hegyvidéki tájban. Hosszú a haja és szakállas, tekintetével az égre tekint. A lába előtt korona és jogar. A legendája szerint skót királyfi volt, aki remeteéletet élt a Vogézekben 570 körül, melyre római zarándoklatát követően szánta el magát. Később rendházfő lett. Kedvenc imahelyén egy hegyen temették el, ahonnan maradványait a 14. században a Trier-i székesegyházba vitték. Körülötte állatok: birka, kecske, ökör, bika, ló. Az állatok, állattartók és földművesek védőszentjeként tisztelték, melynek helyi hagyománya német eredetre vezethető vissza. E festmény is több átalakításon esett át. Az eredetileg félköríves végződésű képen ún. vállakat alakítottak ki, megszélesítették, átfestették. Hordozója az egy darabból kézi szövéssel készült lenvászon >4 a széthullás állapotában volt, hatalmas lyukak és szakadások éktelenkedtek rajta, a húzószélek szétszakadoztak, mál- lottak, a vörös alapozású pigmentréteg egészét repedésháló borította és erőteljesen pergett. Konzerválása, mely hagyományosan viasz-gyantával történt, és dublírozása elkerülhetetlen volt. A tisztítást követően vált láthatóvá a kép eredeti formája, az átalakításokat fehér festékkel jelölte ki magának a korábbi „restaurátor” Az esztétikai rekonstrukciót követően új díszkeretbe került, s Eszéken a Senser kiállításon is bemutatták a nagyközönségnek 2008-ban. Legfeljebb a pécsi kör műhelymunkájának tekinteném, semmiképpen sem Senser saját alkotásának, hisz a bácsi képekhez viszonyítva is óriási kvalitásbéli és kivitelezési különbségek ismerhetők fel, leginkább a végtagok megformálásában. Kutatása, megőrzése és bemutatása mindenképpen nagy eredményt jelent a Délvidék művészettörténetírása számára. Jegyzetek 1 Az 1990-es években ellopták. Publikálva: Cvekan, Paskal: Franjevci u Bacu. Virovitica, 1985, p. 95 , Mii.anovic-Jovic, Olivera: íz arhitekture, sli- karstva i primenjene umetnosti Backe. Novi Sad, 1989, p.30. 2 Sokáig neki tulajdonították a festményt (In: Cvekan, 1985), de valószínűleg csak tőle vették, s ő alakította át. 3 Rkparic-Braun, Miijana: P. A. Senser. Osijek, 2008. p. 9-41. 4 A szentek élete. Szerk. Diós István. Budapest, 1988. p. 319-3245 Függőleges helyzetben lakkozták az opálossá vált festményt, ezt a sűrű lefolyásnyomok igazolják. 6 Reparic-Braun átveszi B. Masié (MaSic, Boris: Kratka istorija apatinske crkve. Apatin, 1998) té223
