Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)

Barokk művészet

Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára dozót kiegészítve az esztétikai rekonstrukció végezté­vel a kiegészített eredeti díszkeretével együtt vissza­került a mellékoltárra. A bácsi kép Szt. Rókus figurája szinte teljesen meg­egyezik a Máriagyűdön (Pestisoltár 1746 k.) és Sikló­son (Segítőszentek, 1751 k.) lévő Senser oltárképek Szt. Rókusaival. Kétségtelen, hogy ugyanaz a művész készítette őket. Bácson létezett egy korábbi Szt. Rókus oltár, amit valószínűleg az 1739-es nagy pestisjárvány után emelhettek, azonban eddig ismeretlen okokból azt felcserélték a Senser képpel.6 A festmény közép- tengelyében Szent Rókus áll zarándoköltözetben (kagylós barna köpeny, hátravetett nagykarimájú za­rándokkalap, zarándobot, ivótök), kék ruháját meg­emelve jobb kezével a bal combján lévő sebhelyre mu­tat. Jobbról mellette a kenyeret hozó fekete-fehér fol­tos kutya, balra mögötte a háttérben házak. Fölötte egy írástekercset tartó angyal röpköd, melyen a latin fel­irat: Curavisti mirifice tangendo salutiere, vagyis Cso­dálatosan gyógyítottál, üdvösséghozóan érintve. Mont- pellier-i Szt. Rókus 1292-ben született. Vagyonát a szegényeknek adományozta és 1317-ben Rómába za­rándokolt, útközben pestises betegeket ápolt, vissza­felé ő is megbetegedett, egy kutya ápolta. 1327-ben halt meg, Szent Sebestyénnel és Szent Rozáliával együtt a pestises betegek segítője. Szt. Rókus jobb ol­dalán két puttófej bukkan ki a gomolygó felhők közül. A festmény hordozója négy darabból összevarrt, kéz­zel szőtt lenvászon.7 Alapozása vörös ún. bóluszos ala­pozás, ami elemanalízissel nem lett bebizonyítva. A festőművész egy segédkeretre feszítette ki a nyers vász­nat, s készítette elő, majd valószínűleg a helyszínen ke­rült rá a fix vakkeretére kovácsoltvas szögekkel. E kép­nek is eredetileg más lehetett a mérete és formája is. A felső és alsó toldásokat a már megfestett képhez kézzel varrták hozzá és külön, utólag alapozták le.8 A toldalékok is kézzel szőtt lenvászonból készültek, de más jellegűek, más a repedésháló és az anyag viselke­dése. A toldásoknál a vászon megráncosodott, amely az egész hordozó deformálódását vonta maga után. A pigmentréteg és az alapozás is pergésnek indult, míg az eredeti felületen stabil. A kép eredeti szélessége kb. 120 cm lehetett, ezt bizonyítják az eredeti szögelési nyomok, majd kiszélesítették és megtoldották, hogy formája a már meglévő mellékoltárképekhez (Szent Antal és Szent Ferenc) igazodjon. A széleket, a toldá­sokat és néhány helyen az eredeti felületet, mely két rétegből épül fel,9 is átfestették. A képet szennyező­désréteg sötétíti. A festményt tehát kétszer alakították át, először a 19. század közepén megcsonkítva,10 majd hozzátoldva és az új vakkereten átfestve a kiegészíté­seket, és a 20. sz. elején, levágva és visszahajtva a ké­pet és a díszkeretet rászögezve.11 A képet e díszkeret tartotta egybe, mert vakkeretét szétrágták a bogarak. A kép műgyanta általi konzerválását követő tisztítás befejezésével jól megkülönböztethetők lettek az ere­deti és a toldott részek, az átfestések sötétebb tónu- súak.12 A restaurálás végeztével új ékelhető vakkeretet és barokk hatású díszkeretet kapott a festmény, mely felkerült a mellékhajó középső oltárára, majd Eszéken a Senser kiállításon is bemutattak a nagyközönség­nek 2008-ban. A Szent Vendel mellékoltárképet Boris Masic apatini helytörténész mentette meg a teljes enyészettől.^ A félköríves festmény középpontjában Szent Vendel áll pásztorruhában, összefont kezeivel botjára támasz­kodva, kürttel a hátán, lankás, hegyvidéki tájban. Hosszú a haja és szakállas, tekintetével az égre tekint. A lába előtt korona és jogar. A legendája szerint skót királyfi volt, aki remeteéletet élt a Vogézekben 570 körül, melyre római zarándoklatát követően szánta el magát. Később rendházfő lett. Kedvenc imahelyén egy hegyen temették el, ahonnan maradványait a 14. szá­zadban a Trier-i székesegyházba vitték. Körülötte ál­latok: birka, kecske, ökör, bika, ló. Az állatok, állat­tartók és földművesek védőszentjeként tisztelték, melynek helyi hagyománya német eredetre vezethető vissza. E festmény is több átalakításon esett át. Az eredeti­leg félköríves végződésű képen ún. vállakat alakítottak ki, megszélesítették, átfestették. Hordozója az egy da­rabból kézi szövéssel készült lenvászon >4 a széthullás állapotában volt, hatalmas lyukak és szakadások ék­telenkedtek rajta, a húzószélek szétszakadoztak, mál- lottak, a vörös alapozású pigmentréteg egészét repe­désháló borította és erőteljesen pergett. Konzervá­lása, mely hagyományosan viasz-gyantával történt, és dublírozása elkerülhetetlen volt. A tisztítást követően vált láthatóvá a kép eredeti formája, az átalakításokat fehér festékkel jelölte ki magának a korábbi „restau­rátor” Az esztétikai rekonstrukciót követően új dísz­keretbe került, s Eszéken a Senser kiállításon is be­mutatták a nagyközönségnek 2008-ban. Legfeljebb a pécsi kör műhelymunkájának tekinteném, semmi­képpen sem Senser saját alkotásának, hisz a bácsi ké­pekhez viszonyítva is óriási kvalitásbéli és kivitelezési különbségek ismerhetők fel, leginkább a végtagok megformálásában. Kutatása, megőrzése és bemuta­tása mindenképpen nagy eredményt jelent a Délvidék művészettörténetírása számára. Jegyzetek 1 Az 1990-es években ellopták. Publikálva: Cvekan, Paskal: Franjevci u Bacu. Virovitica, 1985, p. 95 , Mii.anovic-Jovic, Olivera: íz arhitekture, sli- karstva i primenjene umetnosti Backe. Novi Sad, 1989, p.30. 2 Sokáig neki tulajdonították a festményt (In: Cvekan, 1985), de valószínűleg csak tőle vették, s ő alakí­totta át. 3 Rkparic-Braun, Miijana: P. A. Senser. Osijek, 2008. p. 9-41. 4 A szentek élete. Szerk. Diós István. Budapest, 1988. p. 319-324­5 Függőleges helyzetben lakkozták az opálossá vált festményt, ezt a sűrű lefolyásnyomok igazolják. 6 Reparic-Braun átveszi B. Masié (MaSic, Boris: Kratka istorija apatinske crkve. Apatin, 1998) té­223

Next

/
Thumbnails
Contents