Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)

Barokk művészet

Korhecz Papp Zsuzsanna Paulus Antonius Senser (1716-1758) pécsi festő művei a Bácskában A cikket hálából Prokopp Máriának ajánlom, akinek írásai ihlető forrásai alkotómunkámnak, aki önzet­lenül, szellemi és fizikai frissességének teljében se­gített Stettner Sebestyén (1699-1758) budai festőt kutató munkámban, és aki a bácsiferences templom középkori freskóiról írt tanulmányával a délvidéki művészettörténet régi adósságát törlesztette. A bácsi Nagyboldogasszony ferences templom Páduai Szent Antal mellékoltárát 1753-ban emelték, valószí­nűleg akkor készülhetett az oltárkép (1. kép) és az alatta lévő ülőalakos Szent Vendel festmény (2. kép),1 melyeket Paulus Antonius Senser (Szenzer Pál, Sen- cer) pécsi festő festett. A több átalakítást megélt Szent Rókus festmény (3. kép), melyet szintén a pécsi Pál festőnek, vagy műhelyének tulajdonít a legújabb mű­vészettörténet kutatás, 1864-ben Anton Krieg apatini aranyozó, márványozó és asztalosmester jóvoltából került a templomba.2 E két művet 2006-2007. év fo­lyamán a bácsi hívek és a zágrábi székhelyű ferences rendtartomány jóvoltából sikerült restaurálni. A har­madik Szent Vendelt (4. kép) ábrázoló művet, mely eredetileg az első apatini templom mellékoltárképe lehetett, szintén e műhelyből származtatja az alkotót kutató Dr. Miijana Reparié-Braun zágrábi művészet­történésznő. A szakirodalomban korábban két személyként nyil­vántartott Paulus Antonius Senser eszéki festőt és a pécsi Pál festőt a művészettörténeti kutatásnak kö­szönhetően egy személyként azonosíthattunk, s aki eddig csak levéltári adatokban létezett, ópuszához több eddig ismeretlen szerzőjű baranyai templom ol­tárképe köthető immár. Paulus Antonius Senser 1716 táján született Eszéken, 2. kép. Senser Pál: Szent Vendel. Bács, Ferences templom. Olaj, vászon. 65x82 cm. 1753 k. Archív fotó: Leko 1. kép. Senser Pál: Páduai Szent Antal. Bács, Ferences templom. Olaj, vászon. 192x127 cm. 1753 k. Fotó: Korhecz Papp Zsuzsanna ahol ifjúságát, tanuló és korai alkotóéveit töltötte. Ta­nítómesterét nem ismerjük, de bizonyosan benne tisz­telhetjük a szlavóniai székhely első festőművészét. Eszékre addig csak idegen bécsi és budai alkotók mű­veit importálták. 1735-ben jegyzik, először, majd 1740- ben, mint esküvői tanút Eszéken. Ezen évekre már festővé érett, azonban nevét a bécsi akadémia hallga­tói között nem találták, bizonytalan, hogy hol szerezte tudását, mely mester mellett sajátíthatta el rendkívül látványos modorát, mely leginkább C.Maratta (1625- 1713), J.M. Rottmayr és M.Altomonte későbarokk nagymesterek festészetével rokon. Senser Pált a pécsi levéltári források 1742-ben említik először, amikor is mint még eszéki festő megtisztította a pécsi székes- egyház Szent Imre festményét, 1744-ben meghal Teréz nevű első felesége. 1745-ben megkeresztelik Mária Borbála Terézia, 1747-ben Rozália nevű leányait és 1748-ban Kajetán Ádám nevű fiát, akik Mária Julianna nevű második feleségével kötött házasságából szár­maztak. Senser 1747-ben kapott polgárjogot Pécsett, s a 30 forintos illeték helyett megfestette Justitia alak­ját. Pécsett még két művészt tartottak nyilván akkori­ban (Erdély János és Franciscus Antonius Witz). E mára elfeledett pécsi kör alkotásaival Baranya (Siklós, Máriagyűd, Pécs), Szlavónia (Eszék (Osijek, HR), Vu- kovar HR, Dakovo, HR, Slavonski Brod, HR) Bácska (Apatin,SR, Bács [Bac, SR]) és Bosznia (Kraljeva Sut- jeska, BIH, Visoko, BIH) számos plébánia- és ferences templomában találkozhatunk. Az egyházi megrende­lések mellett, melyekhez a kor szokása szerint grafikai 221

Next

/
Thumbnails
Contents