Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Reneszánsz művészet
Tanulmányok Prokopp Mária yo. születésnapjára melybe Zuccari beillesztette az alakot. Viszont nem rendelkezünk semmiféle vázlat, vagy előkészületi rajzzal Vignola portréját illetően, amely a címlap középpontján található. Feltételezhető, hogy Vignola félalakos portréját Federico vagy Taddeo Zuccari készítette.'5 Az oszlopos fülkék a korszak más címlapjain is megjelennek, pl. Francesco Salviati rajzán a fülke tetején két Michelangelo-féle izmos aktfigura foglal helyet. Az illusztráció megrendelője Antonio Labacco volt, akinek könyve 1552-ben jelent meg. Labacco volt az első, aki komplett oszloprendet alkalmazott talapzattal, oszloptörzzsel és párkánnyal.16 A Vignola-mű címlapján szereplő oszlopos fülkére nem hatottak a klasszikus oszloprendek. Oszlopai és talapzatai a kompozitnak szabad variációját mutatják. A címlapon az építész Vignola félalakos portréja foglalja el a központi helyet. Az arca komor és sötét, homlokát mélyen összeráncolja, tekintete befelé néző, önmegfigyelő. Az arckifejezése és az öltözéke utalhat arra az ajánlólevélre, amit Vignola a művéhez csatolt, s amelyben úgy mutatja be magát Alessandro Farnese kardinálisnak, mint egy szerény és egyszerű „építőmunkást.”1/ A korabeli traktatus irodalomban teljesen új dolog a szerző portréjának szerepeltetése a címlapon. Labac- cónál pl. ókori romokat látunk az előbb említett mű címlapján. Vignola művének címlap illusztrációján a fülkén szerepelnek a protektor-mecénás címerei, jelképei. Középen jelenik meg Alessandro Farnese címerpajzsa, fölötte a bíborosi kalap, melyet két angyal tart. Az oszlopfők magasságában lévő ovális pajzson az igazság lilioma jelenik meg, görög felirattal. Sokkal nehezebb a másik ikonográfiái elem értelmezése: a két poliéder és a két női alak a fülke mellett. A poliéder a matematika tárgykörébe tartozik, de valószínűleg a matematikai tudományokon kívül van egy speciális, sajátos kozmológikus jelentése is. A női alakok lehetnek a művészetek allegóriái. Ezek a figurák a címlapokon általában építészeti eszközöket tartanak a kezükben, pl.: tervrajzot, vonalzót, ingát vagy körzőt, melyek nélkülözhetetlenek az építész számára és éppen ezért az Építőművészet attribútumai is. Ezek az eszközök első ízben jelennek meg címlapon: Giambattista Caporali Vitruvius fordításán, amit 1534-ben adtak ki Perugiában.18 A női alakok a geometria, matematika és az asztronómia megszemélyesítői. Vignola művének címlapján, úgy mint Salviati rajzán, a két oldalon álló nőalak körzővel és vonalzóval a kezükben lehetnek a teória és a praxis allegóriái is. A következő századokban számos építészeti traktátust adtak ki újra és újra hasonló illusztrációkkal és ikonográfiái elemekkel, valamint a szerzőről készített portréval. A Reg óla befolyásos mű maradt, mert az oszloprendek tervezésére alapszabályokat fektetett le, de ugyanakkor teljes szabadságot engedett meg a szabályok gyakorlati alkalmazásában. Jegyzetek 1 Hajnóczi Gábor fél oldalt szentelt a témának “Vitruvius öröksége” című könyvében. Hajnóczi Gábor: Vitruvius öröksége. Tanulmányok a “De ar- chitectura” utóéletéről a XV. És a XVI. században. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2002.150. 2 WiLLiCH, Hans: Giacomo Barozzi da Vignola. Strassburg, Heitz und Mündel, 1906.160. 3 WiLLiCH, 1906.161. 4 WlLLICH, 1906. 161. 5 Serlio, Sebastiano: L’architettura. I libri I-VII. e Extraordinario nelle prime edizioni. Gondozta Francesco Paolo Fiore. Milano, 11 Polifilo, 2001. 350. 6 Hajnóczi, 2002.150. 7 COOLIDGE, John: Studies on Vignola. New York, New York University, 1950. 7-8. 8 Hajnóczi, 2002.150. 9 Walcher Casotti, Maria: II Vignola. Trieste, Universita degli Studi, i960.107. 10 Tuttle, J. Richard: La vita. In: Jacopo Barozzi da Vignola. Szerk. Tuttle, J. Richard et al. Milano, Electa, 2002. 30-31. 11 Thoenes, Christof: Documenti di architettura, So- stegno e adomamento. In: Saggi sull’architettura del Rinascimento: disegni, orrdini, magnificenza. Szerk. Ackerman, James. Milano, Electa, 1988.89. 12 Tuttle, 2002. 31. 13 CONFORTi, Claudia: Vignola nelle “Vite”di Giorgio Vasari. In: Vignola e i Farnese, Atti del convegno internazionale Piacenza 18-20 Aprile 2002. Szerk. Frommel, Christoph Luitpold et al. Milano, Electa, 2003. 23. 14 Thoenes, 1988. 89. 15 Thoenes, 1988. 90. 16 Thoenes, 1988. 91. 17 Tuttle, 2002. 32. 18 Thoenes, 1988. 92. II Vignola teoretico. Sülle illustrazioni del frontespizio della prima edizione della Re- gola, il primo trattato di Vignola Vignola, öltre che architetto, é stato pure un importante teorico. La sua fama si basa anche su due famosi libri, uno sugli ordini architettonici pubblicato nel 1562, quando era ancora in vita (Regola delli cinque ordini), l’altro sulla prospettiva (Le due Regole della prospettiva prattica), pubblicato postumo nel 1583 da Egnazio Danti. Il piú influente dei due é stato senza alcun dubbio il primo, tradotto in tutte le lingue europee. La fama e la fortuna del Vignola, soprattutto nel XIX-XX secolo, si sono anzi in gran parte basate proprio sulla codifica- zione dei vari ordini architettonici (tuscanico, dorico, jonico, corinzio e composito). In realtä lo scopo del Vignola, owero quello di rendere facile la progettazione degli ordini architettonici a partire da misure ed ingombri prefissati, é stato completamente frainteso. 179
