Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Reneszánsz művészet
Omnis creatura significans metlenebb volt a használatuk a gyakorlati építészek, építőmesterek számára. A mű 32 rézmetszetből, és a hozzájuk fűződő kommentárokból áll. A használhatóságot segíti az is, hogy nem olyan nehézkes a nyelvezete, mint pl. Albertinek, és nem csak az antikvitásról szól. A Regola delli cinque ordini az öt oszloprend számára precíz arányszisztémát dolgoz ki, amelyet követelményként fogalmaz meg, szabályok együttesének tekint, mint Serlio. Csakhogy Vignola egyszerűsít, amennyiben nem kínál választási lehetőséget a különböző arányok között, hanem egyetlen konstans viszonyt határoz meg a lábazat, az oszloptörzs és a párkány között. Egyszerűsít továbbá a tematika terén is: művében mindössze az öt oszloprendet tárgyalja, és minden más egyebet mellőz, amit Vitruvius, valamint az elődök és a kortársak az építészethez tartozónak tekintettek.”8 Talán ez lehetett az oka annak, hogy a XVI. századtól kezdve, de főleg a XVIII. és a XIX. században kötelező szövegként kezelték az Akadémiákon. 9 Vignola a traktátusát Alessandro Farnese (1520- 1589) kardinálisnak ajánlotta, akinek megrendelésére építette át 1558-ban a híres caprarola-i palotát. Elmondhatjuk, hogy Vignola szinte egész életében a Far- nese-családnak dolgozott, különösen Alessandrónak és két testvérének Ranucciónak és Ottavianónak.10 Erre utalnak az „editio princeps” címlapján megjelenő címerek és motívumok, melyekkel Vignola a megrendelő és mecénás iránti lojalitását fejezte ki. 1. A „Regola delli cinque ordini d’architettura” első kiadásának címlapja. Róma 1562. Rézmetszet 27 x 41 Firenze, Biblioteca Nazionale Centrale 2. Federico Zuccari vázlatrajza a „Regola” címlapjához, 1562 körül. Párizs, Louvre A Regola címlapillusztrációit egészen napjainkig kevesen tanulmányozták (1. kép). Az első kiadás címlapillusztrációjának néhány eleme látható egy előkészületi rajzon, melyet a Louvre-ban őriznek és Federico Zuccarinak tulajdonítanak (2. kép).11 Ebben az esetben jogosan vethetjük fel a kérdést: miért? Tudjuk, hogy Vignola több alkalommal dolgozott együtt a Zuccari fivérekkel Caprarolában. 1562-ben, mikor a Regolat kiadták, el kellett készülnie a palota földszinti része teljes festészeti dekorációjának. A „camera tonda” boltozatának freskóit maga Vignola készítette, perspektivikus teret festett balusztrádokkal, melyet életrajzírója Egnazio Danti elemez a Due regole della prospettiva prattica című traktátushoz fűzött kommentárjában.12 Mint a festett boltozat egyik példáját mutatja be. A szomszédos Jupiter-terem boltozatait Taddeo Zuccari — talán fivére Federico segítségével — borította be freskókkal, melyeknek témája Jupiter gyermekkora és az Amaltea kecske mítosza volt, de három fal ezek közül építészeti, perspektivikus ábrázolásokkal volt díszítve, melyekről Vasari tesz említést. >3 Ez a leírás nem beszél a fülkékben lévő festett szobrokról, melyek nem Vignola, hanem Federico Zuccari művei. A kapcsolat a freskóciklus és a címlap között teljesen nyilvánvaló, ha az északi falon szereplő festett szobrokat nézzük, melyek közül három építészettel kapcsolatos munkaeszközöket tart a kezében: körzőt, vonalzót és függőónt. Mivelhogy Giacinto Vignola — a mester fia—június 12-én hívta meg Ottavio Farnese herceget a “Regola” egyik bemutatására, melynek címlapja a freskóknál előbb kellett, hogy elkészüljön.^ A két művész közötti együttműködés valószínűleg oly módon nyilvánult meg, hogy Vignola megrajzolta az építészeti elemet,
