Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Reneszánsz művészet
Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára 5. kép. A Studiolo-beli festett oszlopfő felmérése (a) és a Madonna della loggia kép oszlopfőjének (b) átrajzolása. A szerző rajza főnkön (4. kép). Az abacus közepén valamifajta virág motívum nyoma van. A korabeli építészeti traktátusok, rajzolók és festők oszlopfő ábrázolásain sehol sem találunk ilyen megoldást. Csak egyetlen hasonlatos oszlopfő ábrázolását fedeztem fel. Az esztergomihoz teljesen hasonló fejezetű és lábazatú oszlopot festett Botticelli a Madonna della loggia című, 1467-re datált tábláján. A fentiekben kifejtett sajátos vonásokat, az effajta oszlopfő kompozíciót egyéninek, szinte személyhez kötődőnek kell nyilvánítanunk. Csak egy lépés azt kimondanunk, hogy ha egy hiteles Botticelli művön ilyen oszlopfőt találunk, akkor a másutt található ugyanilyen oszlopfő ábrázolásnak is ő lehet a mestere. A „másutt” pedig Esztergomban van (5. kép). Megjegyzendő, hogy kissé később, 1470 táján még van egy hasonló szemléletű az oszlopfej megoldás a Madonna del roseto című képen, de itt a kapitelen szabadabban kezelt akantuszleveleket látva a tojássorból indul ki a voluta.5 A volutában olyan ötszirmú virág van, amilyent Esztergomban látunk. Az architektúra értelmezése és az esztergomi tornác motívum A bemutatott, festett tornác-architektúra a császárkori, antik Rómában szép számmal tanulmányozható, ívekkel összekötött falpillér nyílások, a pillértesten, már nem teherhordó szerepet játszó féloszlopok, ar- chitráwal, párkánnyal kialakított architektúrájának felel meg (Colosseum, Basilica Emilia, diadalívek). Az architektúra antik előképek nyomán megfogalmazott elméleti felfogása Leon Battista Alberti építészeti könyvében öltött alakot. „Bizonyos, hogy az egész építészet fő díszét az oszlopok jelentik, mert ha sok van belőlük, megszépítik a csarnokokat, a falakat és mindenféle nyílást.”6 Alberti alapvetően a falat tekinti alapesetnek, s ebből fejti ki a pillér és oszlop szerepét.7 „Az oszlopok rendje nem egyéb, mint több helyütt áttört és megnyitott fal. Ha pedig magát az oszlopot kívánjuk meghatározni, talán nem helytelen azt mondanom, hogy szilárd és folyamatos falrész, amelyet függőleges irányban a talaj mélyéből emelnek, hogy hordozza a tetőzetet.”8 A „Tíz könyv az építészetről” traktátusban többször visszatérően, kimondottan megfogalmazza azt a nézetet, hogy az oszlop architrávot viselhet, az íveket viszont pillérekre kell helyezni. A pilléres, íves tornác és az oszlopsor egyesítése a fent említett római, császárkori példákon sikeresen történt, mintaképet alkotva, így az oszlopsor az építészet díszévé vált, valóban díszítő elem lett belőle, féloszlop vagy pilaszter, s így a decor része, s nem teherhordó épületszerkezeti elem. „A boltívutánzatokhoz négyzetes oszlopok illenek, mert hengeres oszlopok (helyesebben hengeres kivitel, mivel itt az eredeti szövegben nem columnae hanem opus áll) esetén hazug lesz a mű.”9 Kimondhatjuk, hogy az esztergomi falkép olyan építészeti motívumot jelenít meg, amely az oszloptornác decor szerepével, Alberti építészetelméletének megfelelően került megfestésre. A pillérek íveket tartanak, a féloszlopok a pillértestek közepén emelkedve geren- dázatot és komplett párkányt tartanak — mindezt persze megfestve. A motívum határozottan a 15. századi római megoldásokból ered az antik előkép közvetlen alkalmazásán túl (6. kép). Még érdemes Albertit idézni az oszlopról, amely szerint az oszlopdob középtengelyének szán meghatározó szerepet. „Minden oszloptörzsnél két hosszú vonalat láthatunk... A törzs tengelye az a vonal, amelyet a kellős közepén húzunk meg, a legfelső kör középpontjától az alapkör középpontjáig.”10 Tehát az oszlop tengelyének van szerepe az építészeti formálásban, az oszlopok és a kitöltő falak viszonyában. Azért fontos ez számunkra, mert a Studiolóban a tornác-sorunk bal szélső féloszlopa egészen elvékonyodik, negyed oszloppá karcsúsodik a fal befordítása következtében. Ez is bizonyíték arra, hogy az egész Studiolóban körös6. kép. V. Miklós loggiája a régi Szent Péter bazilika homlokzata előtt. Marten van Heemskerck rajza, 1535, Albertina 173
