Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Reneszánsz művészet
Omnis creatura significans körül futott az az architekturális keret, melybe az erényeken kívül más, odaillő alakokat beállíthatták. A tengelyrendszert az oszloptörzs tengelyvonalai alkotják, s így a beforduló sarokban a falba, vagyis a pillérek falsíkjába enyészik az oszlop, s csak egy negyede marad meg látszónak. Alberti épületeiben nemigen találunk ilyen szituációt, megvalósult művei közül szinte csak egy helyen tapasztalni ezt a tengelyrendszer felfogást, a pilaszter sarokban levő negyedre fogyását: a mantovai Sant’Andrea szentélyében, ahol a szentély egyenes szakasza befejeződik, s kissé keskenyebben a félköríves apszis indul. Jó példa Brunelleschi által tervezett Capella Pazzi szentélyének sarkaiban levő, az esztergomihoz hasonló szerkesztési elvből elvékonyodott pilaszter.11 A festett architektúra hatása a belső térre A Studiolo eredeti égetett téglapadozatát feltöltésével együtt elbontották 1934-ben, a románkori vörösmészkő lapokból készült padló, a középkori padozat látványa és a kapulábazatok láthatóvá tétele érdekében. A szemlélésben tehát ma figyelembe kell venni, hogy a mai padlószint 45 cm-rel mélyebben van a 15. századinál. Mai hiányérzetünk a tér csonka mivoltából ered, hiányzik a tér teljes hossza, hiányzik a nagyszerű, kétmezős keresztboltozat, amelyet a zodiákus hevederív tagolt (7. kép). A falképen megjelenő építészeti keretmotívum ritmikus tagolást jelent, emellett egységes rendezőelvként helyezi el a figurális ábrázolásokat a belső térben. Az architektúra megfestése nem merev és léniával, mércével kiszerkesztett, amelyet az egyes oszloptörzsek eltérő méretei bizonyítanak. Az egyes festett elemek perspektívája nem feltétlenül azonos enyész- pontú. Az alakokra rálátás észlelhető, míg az architektúra magasabb részei természetesen alulnézetiek. A 7. kép. A Studiolo belső terének látványrekonstrukciója az ablak felé nézve. A szerző rajza tornác mögött kinyílik az ábrázolt tér, egy mellvédfal látszik, s erre vagy rálátunk, vagy a könyöklő koszorúja jelenti a külön vonalat. A háttérben a megnyitottság- ból eredően tájkép lehetett, mely a Botticellinél később gyakori hegyvidéki, vizfelületes tájat mutathatta.12 Ez persze már csak feltételezés, mert a felület teljesen lepusztult mivolta nem mutat már semmi összefüggő ábrázolást. A többnézetű képekből összeállított kompozíció jellemző a későközépkori metszetek épület (történetesen pl. az esztergomi vár) ábrázolására, mivel egyrészt az információ közlése a különféle nézetekben volt a legtöbb, másrészt a kép összhatásában semmi zavart nem okozott. Az esztergomi tornácmotívum a négy sarkaltos erényt tartalmazó szakaszában önálló nézőponti egységet képezett. Az eredeti térméretekből adódóan ezen a falsíkon még négy ugyanilyen alak férne el tornácba állítva. Akkor feltehetően ennek a négynek is egy önálló főnézeti szerkesztése volt. A Studiolo terében sétálva, vagy inkább asztal mellett ülve egyenértékű élményt adott minden szemlélő számára a „szakaszolt” perspektíva középpont. Ezzel az elemzéssel csak alátámasztani lehet a festői, művészi összhatás elsődlegességét a kínosan megszerkesztett perspektívás naturalizmussal, illuzionisztikus térmegnyitással szemben. A leültetett szemlélőre komponált nézőpontokról beszélhetünk. Az ülésrendről pedig Galeotto Marzio számol be Mátyásnak esztergomi látogatásáról szóló elmés történetében. x3 A leírás szerint hét fővendég ült a lakoma asztalánál, akiket a kor szokása szerint szemből szolgáltak ki. Mivel szolgaszemélyzet a belső forgalmi adottságokból adódóan egyetlen ajtóból jöhetett be, amely éppen az erényes falszakaszban nyílik, így gondolhatjuk, hogy a vendégek főként az erényalakokkal szemben ültek, jóllehet, hogy mögöttük is volt alakos falkép. Az esztergomi Studiolo belső kialakítása, díszítése a 12. század végén létesített, megöröklött helyiségből nagy értékű reneszánsz belső teret hozott létre, amely európai mértékkel nézve is igazi és különleges érték. Jegyzetek 1 Az árnyékolás a tisztítás előtti állapotban akár kíma tagot is mutathatna, de a korinthoszi római ar- chitrávokon szabályszerűen, mindig szíma van. Egyező tagolású, de a szabályos antik arányú pl. Venus Genetrix temploma, római Caesar Fórumon (Bardon). Más hasonló tagolású gerendázat példái (Palladio): Bosszúálló Mars templom, Pantheon Castor és Pollux templom Rómában. A Mars templom példája azért illik, mert a szímatag alatt levő lemeztag alatti pálcán az általános szívléc helyett gyöngysor fut. Példa erre még az Antoniusok bazilikája (Déry A. 39. tábla). Esztergomban az archív képeken gyöngysor-szerű nyomok észlelhetők ugyanezen tagozat helyén. A többi lécen nem látszik tagolás (gyöngysorok). A pálcatagokon sem gyöngysor, sem szívléc nem szerepel pl. a Pant174
