Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Reneszánsz művészet
Omnis creatura significans ként egyes részeire már utaltunk. Méretei szerint (ösz- szesen 62 cm) közel 7 modulos, a szokásos 5 modul helyett. Ez a növekmény-fríz hangsúlyos magassága miatt van. A képszék sávjának díszítése az egész festett architektúra látványos eleme az egész belső térben, szinte egyik bizonysága a tér korszerű, reneszánsz festészeti díszítésének. Az architráv követi a korinthoszi tagolást, amint általában a kompozit rendnél szokásos, de az egyes részek méretei nem szabályszerűen arányosak az egészhez képest. A lemezek azonos méretűek, figyelmen kívül hagyva a lefelé lépcsőzetesen csökkenő méretrendet. A szima-tagra a feltárási fotókon érzékelhető árnyékhatásból valamelyest következtethetünk (a párkányszerkesztés szabályán túl). Sajnos, a pálcatagozatok díszítését (pl. gyöngy- vagy tojássor, szívléc), a középső pálcarészt kivéve, egyáltalán nem látjuk. A ge4. kép. Korinthoszi oszlopfő és párkányzat a Pantheonból és kompozit oszlopfő. Palladio nyomán renda sajátsága éppen a kivehető gyöngysorban van, mivel a korinthoszi párkánytagolásban e pálcán inkább szívsort faragtak szima-profilozással. Gyöngysor van a Forum Romanum-i Mars Ultor, Castor és Pollux templom párkányának gerendáin. Tehát követhető, hogy melyik antik példa lehetett előkép.1 A fríz helyét kitöltő füzér jelentené a legfontosabb támpontot a stilisztikai kötődés irányában. A gazdagon hullámzó, körkörösen tekeredő növényi füzérdísz kedvelt motívuma, a császárfórumok épületeiből vehette mintáját. A Mediciek villájukba gyűjtöttek fríznek vélt — valójában pilaszterről való, tehát nem fekvő, hanem álló — faragott kőelemeket Venus Genetrix templomából, tehát a konkrét antik előkép tanulmányozása eleven volt a kortársak számára.2 Esztergomban az inda-fűzér sajátságosán egymásba forduló „S” alakban tekereg, az indára csavarodó levelek közvetlenül a római mintára mutatnak. Sajnos nagyon megkopott a rajzolat, a restaurálás előrehaladtával alkothatunk pontosabb képet a frízről.3 A geison nem mutat sem konzolsort, sem fogsort. Ilyen jellegű koronázó rész előfordul az antik Rómában (Sarapis templom, Antonius és Faustina temploma, Pantheon belső aediculák), amelyből a reneszánsz építészek komponáltak geisont. A pillérek közti íves falfelületen tondók láthatók, amelyek aranyozott medálszerűen lehettek megjelenítve (sárga színéből következtetve). A választott loggia motívum kitágítja a teret, de itt nem a barokk illuzionisztikus értelmében, hanem igazi, festői értelemben. A tér kitágításában az árkádívek közti kitekintés nagy szerepet játszik. Az ívsor mögött ugyanis észlelhető valamiféle térszakasz még, s ezt zárja le egy mellvédfal, amelyen túl már semmi nem látszik sajnos. A háttérben tájnak kellett lennie. Botticelli képein gyakori a nagy vízfelületes, hegyekkel tarkított táj, olyan, mintha az esztergomi vár szirtfokáról tekintenénk a Duna táti kanyarulatára és a Gerecse hegyeire. A színekből sajnos kevés maradt, különösen a legfelső rétegből. A feltárás idején a színek még elevenek lehettek, nyilván ennek megörökítése céljából készült Magasi Német Gábor akvarellje az erényképes falsza- kaszról.4 Az oszlopfők és a lábazatok, a medálok aranyozásra utaló sárga színűek, az oszloptörzs világos színű, a faltömeg (tkp. pillérek) lilás barnás színű, kivéve nyilvánvalóan a fríz füzérdísz festését. A festett architektúra elemzéséből kitűnik, hogy megfelel a decornak, kolosszeum motívumnak nevezett, az antikvitásból újraélesztett oszloptornác reneszánsz eszményének. Érdemes még visszatérni az oszlopfők részletes elemzésére. Mint említettük, a festett oszlopfő tartalmazza a korinthoszi rend akantuszlevél kelyhét, amelyből a sarok felé voluta hajlik. Azonban a befelé kunkorodó voluta hiányzik. Helyükön tojássor sáv húzódik. A tojássor a kompozit oszloprend sajátja, csakhogy ebben az esetben a sarok felé hajló voluta innen nő ki, nem az akantuszkehelyből, mint a mi oszlop172
