Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára sultak Krisztus szenvedésével. Már itt kell utalnunk az írott források és az ábrázolások közt fennálló eltérésekre, leginkább ez foglalkoztatta a mártírok ikonográfiáját tárgyaló kutatókat. A legenda szerint a katonákat keresztrefeszítették, ám legtöbbször hatalmas, hegyes, hajlongó ágak, karók fúródnak testükbe. Térjünk vissza a tízezer mártír közép-európai ikonográfiái típusához. A mártírok legkorábbi lengyel (1350-1360 körüli) ábrázolása a toruni Szent Jakab- plébániatemplom falfestményén maradt fenn.21 A kompozíció középen, hosszú törzsből öt-öt inda ágazik ketté szimmetrikusan, ezek hatoltak a vértanúk testébe. A legfontosabb történések egy ábrázoláson belül, emblematikusan jelennek meg: a hitükért meghalt katonák az Élő Fán függnek, amely a frontálisan ábrázolt keresztnimbuszos Krisztus-fejben végződik. Krisztus kezében tartott lepelben kilenc vértanú örvendez, ahogy a mennyben Ábrahám kebelén az üdvözölt lelkek. Krisztus mondta: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz” (Jn 15, 5). A tízezer vértanú halálát, akik Krisztussal meghozzák a jó gyümölcsöt a fán, amely itt még nem Krisztus keresztfája, szimbolikusan ábrázolták. A gutenbergi Schlosskapelle 1365 körüli töredékes tízezer mártír falfestményén is közös tőből induló, fás bokron lógnak a katonák. Achatius kapitány középen, a vastagabb törzsön szenved.22 Az Alsó- és Közép-Rajna vidék 14. századi Tízezer vértanú falfestményein bizonyos képi elemek a Megfeszítettre utalnak (Dasenau, Ilbenstadt, Alsheim), az Imitatio Christit testesítik meg. Az alsheimi Szent Bonifác- templom hosszházban, a déli fal töredékes falfestményén hatalmas hajlongó indák közt három vértanú szenved, a pribékek nem az indákat döfték testükbe, hanem kezüket és lábukat szöggel erősítették azokra, lényegében keresztrefeszítvén őket, noha az indákat nem szimmetrikus életfaként ábrázolták.23 Krisztus a kereszten és a tízezer vértanú ábrázolása a 15. század második negyedében alakulhatott ki Sziléziában, szoros összefüggésben az egyház huszitaellenes fellépésével.24 A tüskés ágak között szenvedő mártírok körében — az ábrázolás középtengelyében — a keresztrefeszített Krisztus látható. Passiójukban azért fohászkodtak a katonák, hogy legyenek méltóak a szenvedésre, amelyben Krisztussal egyek lehetnek. „Veni, Domine Jesu, & communcia nobiscum in nost- ris passionibus. Gloria tibi Christe: quia essemus in- digni, dignos nos suscipere passiones tuas.”25 Ez az áhított közösség ebben az ikonográfiái típusban realizálódott, melynek előzményét legendájuk narratív ciklusai jelentették. Megjegyezzük, hogy a Megfeszítettet gyakran más léptékben jelenik meg, mint a vitézek (3. kép). Az új ikonográfiái variáns létrejöttében komoly szerepet játszott a láttatás iránti igény, a 15. század első felétől. Fennmaradt 15-16. századi sziléziai, lengyel- és magyarországi emlékein a megfeszített Krisztus ábrázolásának bevonásával, Krisztus “kézzelfoghatóbbá” vált, nemcsak utalás történik az „együttszenvedésre.”26 A királyok, a pribékek eltűntek, a katonákat tíz vértanú képviseli. A sziléziai falfestményeken a mártírok — velük együtt Achatius kapitány is — Krisztus keresztjén, az arbor vitáén függnek, szenvedésének részesei. A krzyzowicei Mária mennybemenetele-templom falképen szív alakú leveleket hoz az életfa, a brzegi Szent Miklós-templom sekrestyéjében pedig ugyancsak zöld az életfa.27 A legenda egyik „főszereplője” Hermolaus püspök, aki a legkorábbi sziléziai emlékeken (Brzeg, Krzyzowice és Opole) a keresztfa alatt áll püspöki or- nátusban. A huszita háborúk Sziléziában 1428-ban kezdődtek, az egyházi megújulás küzdelme egészen a 15. század végéig nyomon követhető. A huszita eszmék térhódításával szemben még inkább szükség volt az egyházi tekintély helyeállítására.28 A kelyhesek az egyházi tekintélyt megkérdőjelezvén a hívek két szín alatt áldozásáért is küzdöttek (sub utraque specie). Brzeg, Krzyzowice és Opole falképein világosan „leolvasható” az egyház „válasza.” Csak a pap áldozhat két szín alatt, ezért Hermolaus püspök hivatott arra, hogy a Szent Vért felfogja (Brzeg). Krzyzowicében jobbjában könyvet, baljában pásztorbotot. Az opolei ferences templom Hermolausa töredékes ábrázolás, nagyrészt alárajza maradt fenn. Katharine Cleve Hóráskönyvének Tízezer vértanú-miniatúráján (15. század első fele) a tíz ágak között vergődő szentet megáldja a jobb szélen, méltóságteljesen álló Hermolaus püspök, lábánál fekvő oroszlánok az egyházi hatalmat hangsúlyozzák.^ A weizi Taborkirche erősen restaurált falfestményén (1420-as évek) Achatius a kompozíció közepén, a mennyhez közel szenved a Megfeszített tartásában. Angyalok nyújtják a vértanúság koronáját. Feltehetően Hermolaus püspököt festették meg palástban 3. kép. Brzegi Királyok imádása mester: Krisztus az Élet fáján a tízezer vértanúval. Brzeg, Szent Miklós-templom sekrestyéje. Szekkó. 1418-1428. Simon Anna felvétele 139
