Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Omnis creatura significans A festményt ma is „ikonográfiái érdekességként,” a Tízezer vértanú sajátos, közép-európai ikonográfiái változataként tarthatjuk számon.6 Képtípusának létrejöttéhez a püspök alakja jelentősen hozzájárult, aki a legenda 14. századi ábrázolásain is gyakran szerepelt a mártírok gyűrűjében. Tőlük mitrája (egy-egy csúcsban végződő püspöksüvege), püspöki ornátusa különbözteti meg — ahogy Achatius kapitányt hercegi fejfedője (Herzogshut).7 írásbeli művekben csak röviden szóltak róla, képi ábrázolásokon jelentősége Achatiu- séval egyenrangú, sőt az általa képviselt egyházi szerepvállalás gyakran hangsúlyosabbnak bizonyult.8 Jellemző a tízezer vértanú ábrázolások problematikájára, amennyiben feliratozták az emléket, általában Achatius neve látható (S. Achatius et soc.).9 A tízezer vértanú legendája a thébai légió, Szent Orsolya és társai története nyomán keletkezett a 12. században. Feltehetően a keresztes lovagok, mint Krisztus katonáinak (miles Christi) biztatására íródott történetük. írott forrásainak, ikonográfiájának átfogó vizsgálatát még nem végezte el a kutatás.10 A legenda egyes elemeit többször félreértették, ezért e tanulmányvégén összefoglalom az Acta Sanctorumban olvasható szövegváltozat fejezeteit.11 A Legenda aurea függelékében is szerepel a tízezer katona mártírom- sága, amely az Acta Sanctorummal megegyező eseményekről szól, név szerint azonban egyetlen vértanút sem neveztek meg. Bizonyára a Legenda aurea szövegváltozata szolgált forrásul, amikor egyetlen vértanút sem emeltek ki a tömegből.12 Hermann Fritzlar Szentek élete című műve (1349) számunkra fontos szövegváltozatot tartalmaz. Megemlít többek közt egy érseket vagy püspököt, Hermolaust, aki a vértanúkat megkeresztelte, és velük együtt halt meg: „Under disen heiligen waren zwene vomemere an wirdikeit, Marcus und Alexander. Ouch wart mit in gemartet der erze- bischof Hermolaus, der dise selben heiligen zentu- sent rittere toufte.’Ti Az Acta Sanctorum kritikai kommentárjában közölt spanyol forrásokban Hermolaus püspök, esetleg érsek. Megkeresztelte a katonákat, vagy ő az angyal, aki megtérítette őket.’4 Günther Za- inernél 1471-72-ben nyomtatott „Der Seligen Leben und Leiden” is a tartalmazza legendát. Szövege az Acta Sanctorum kissé rövidített változata. >5 Az 1484-es Bambergi Breviáriumban röviden összefoglalták a legendát. Megnevezték Hermolaust is: „Unter ihnen erlitt das Martyrium auch der heilige Erzbischof Hermolaus, der diese Märtyrer getauft hatte. / Inter quos passus est sanctus Hermolaus archiepiscopus, qui eos- dem martires baptizaverat.”16 E két utóbbi, közel egykorú szövegváltozat alapján megállapíthatjuk, hogy a legendának több változatát ismerték a 14-15. században. A képi ábrázolások is erről vallanak. A Tízezer mártír ikonográfiájával foglalkozó irodalomban többféle vélekedés született arról, kivel azonosítható e püspök. Nemcsak a püspök személyének meghatározása, hanem Achatius nevű szentek elkülönítése is problémásnak bizonyult. Az előbbi jelenlétének magyarázata — ha egyáltalán felmerült, a hipotézisek vüágába tartozott Od. Joseph Braun elmélete). Az ábrázolások képi elemeit gyakran félreértelmezték. Karl Künstle szerint Achatius néven több szentet tiszteltek, és összekeverték őket. Helyesen állapította meg, hogy a tizennégy segítőszent azon szentje, aki kezében hegyes, kiszáradt gallyakat tart, Szent Achatius, akinek június 22-én van ünnepe. Hiszen ezen attribútum tartozik a június 22-hez bejegyzett legendához. Joseph Braun a maastrichti domonkos templom püspökalakos falfestményéből kiindulván olyan szövegváltozatot feltételezett, amelyet 1300 körül a domonkosok vittek volna nyugatra. Hans Aurenhammer összefoglalta az irodalomban addig fellelhető magyarázatokat: Achatius primiceriust talán Achatiusszal, Melitene püspökével keverték össze, vagy Achatius primicerius legendájának változatával állunk szemben.1? Christoph Stöcker az ikonográfiái irodalom „Achatiusról mint püspökről” szóló tévedéseit Dürer Tízezer vértanújának kapcsán részletesen áttekintette. Kitűnő tanulmánya alapmű a tízezer vértanú-kutatások területén. A legenda szövegváltozatainak és képi ábrázolásainak széles körű vizsgálata után a püspököt Hermolaus püspökként határozta meg, hiszen egyetlen forrás sem tekintette Achatiust püspöknek.18 Alexander Perrig Stöckerre hivatkozva két legendaváltozatot különböztetett meg. A korábbi, 12. századi szöveg az égi segítséget hangsúlyozta; a túlerővel harcoló kereszteseket akarta bátorítani. A második, 14. századi változatban már nem tűnt annyira fontosnak az egykor keresztény területek visszaszerzése, hanem az egyház szerepét hangsúlyozták. Eszerint Hermolaus püspök térítette meg a katonákat, és felkészítette őket a vértanúságra. Ez utóbbi a legtöbb 15-16. századi képi ábrázolás alapjául szolgált.^ A mártírok ábrázolásának korai emléke egy kölni diptychon (Köln, Wallraf-Richartz-Museum, 1325- i33o)-20 Belső oldalán, a bal felső jeleneten két mártír szenved. Középen, az ágyékkendőt viselő mártír feje mellett felirat olvasható: S. AGACIVUS. Tehát Achatiust két karjánál, lábánál és oldalánál taszította az egyik pribék a vastag törzsű bokor hegyes gallyai közé. Az ágak néhol csupaszak, máshol csokorszerű levelekben végződnek. Ezzel, mint a rokitói képen, itt is a halál és élet antitézisét hangsúlyozták. A primicerius kéz és lábtartásával, sebeivel, amelyekből vér folyik, a megfeszített Krisztust idézi. Mártírtársai is a Megváltó öt sebét hordozzák. Achatius mellett szakálltalan püspök szenved; fején mitrát látunk. (A legendában szereplő püspököt egyébként a legtöbbször szakáll nélkül ábrázolták). Itt látjuk őket egymás mellett, ahogy később is oly gyakran, a kapitány és a lelki vezető, aki a mártírokat a keresztény hitre tanította. A püspök nevét nem festették a táblára, de az említett írott források alapján ő Hermolausszal azonosítható. A szárnyak külső oldalán a Fájdalmas és a megfeszített Krisztus látható a donator szerzetesnővel, akit kétszer is megfestettek. A kegykép előtt imádkozó számára világos volt Krisztus keresztjével, szenvedésével való azonosulás, ahogyan a keresztény katonák is azono138
