Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
N. Tóth Ágnes: Hozzászólások a Tízezer vértanú ikonográfiájához. Egy püspök a mártírok körében Divald Kornél Sáros vármegyei topográfiáiai útja során a rokitói templomot (Rokytov, SK) is felkereste. Sebtében papírra vetett feljegyzéseiben így írt a fellelt emlékekről: „Rokítón késő este gyertyafénynél vizsgáltam meg a templomot; egyes tárgyait nem volt módomban tanulmányozni, de mind érdekes... A padlásról a sekrestyébe hordattam: 2. XVII. századbeli, vastag piszokréteggel fedett festmény, középen Krisztus, körülötte szerencsekerék alakjában körös-körül ruhátlan szentek hemzsegnek. Kb. 60 x 40 cm nagy. Ikonográfiái érdekesség. (Elkérendő)” (1. kép).1 Valóban az 1906-ban, Bártfán megnyitott Sárosvármegyei Múzeumok (Bardejov, Sarisské múzeum, SK) tulajdonába került az idézett festmény; ugyanis Divald megszerezte a templom liturgikus teréből ekkor már kiszorult, elkallódásra ítélt Tízezer vértanú-képet. Még a legutóbbi időkig is kérdőjelesen 17. századi alkotásként láthattuk a múzeum állandó kiállításán. Robert Suckale 2001-ben megjelent tanulmányában a temperával vászonra festett ábrázolást — amely nemcsak nálunk számít ritkaságnak — 1450 körűire datálta, és bécsi eredetű festményként ismertette.2 Lényegében e tanulmány hatására értékelődött fel a mű, mintha újra felfedezték volna, Divald óta immár másodszor. A 2003-ban Pozsonyban (Bratislava, SK) megrendezett nagyszabású “Gotika”-kiállításon a Bécshez stilárisan köthető emlékek körében helyezték el.3 A kép mellett olvasható rövid ismertető szerint 1450 előtt készülhetett. Állandó őrzési helyére, a bártfai múzeum első emeletére már új felirattal került vissza. 1. kép. Krisztus a kereszten és a tízezer vértanú Rokitóról. Bardejov, Sarisské múzeum, Ltsz. 457. Tempera, vászon, 110 x 91 cm. A szerző felvétele A rokitói festmény szinte négyzetes alakú (110 x 91 cm). A képsík háromnegyed részét eltérő arc- és haj- viseletű mártír tölti ki. Csupán fehér ágyékkendő takarja testüket, úgy mint a megfeszített Krisztusét, akivel együtt szenvednek. Tizen vannak, “hemzsegnek,” minden ezer vértanút egy képvisel. Hatalmas, hegyes ágak fúródtak testükbe, sebeikből vér csorog. Elöl, középen látható ennek a tüskés bokornak a vastag, fás törzse. Mintha egy lecsupaszított fa koronáját látnánk, amely halálukat okozta. Egy képzeletbeli körvonalon belül helyezkednek el, a legkülönbözőbb testhelyzetben akadtak fenn a karókon. Hátterüket a dús, zöld aljnövényzet, feljebb egykor talán azurit borította.4 A talajt fedő zöld levelek és a csupasz ágak közti ellentét, a kegyetlen földi halált és az új, Krisztusban nyert életet jelképezik. A mártírok testtartása, némelyik arctípusa is Krisztust idézi. A Megfeszített arányaiban kisebb a mártíroknál, szoborszerűen megjelenik köztük, csoportjukból magasodik ki T-alakú keresztje. A fehér mitrás alakot, a püspököt hangsúlyossá tették, hiszen közvetlenül Krisztus jobbján szenved, mint a jobb lator a Kálvárián. A festmény megsötétedett, több helyütt sérült a festékréteg.5 A kompozíción barnás árnyalatok és a fehér dominálnak. Krisztus és a vértanúk arcán, testén fehér csúcsfények láthatók; a fény-árnyék ellentét plasztikus hatást kelt. A kegyetlen mártíijele- net a mesternek alkalmat adott arra, mindazt bemutassa, amit az emberi test felépítésésről tudott. Lényegre, egyszerűségre törekvő, határozott stílusának jellemzője a részletek megfestése könnyed ecsetvonásokkal, és e kettő közti látszólagos ellentét kibékítése. Pontosan ettől olyan szuggesztív ez a szinte emble- matikus ábrázolás. Már a festmény hordozója — vászon — is szokatlan. Nem ismerjük, eredetileg milyen környezetben állhatott, kerete is új. Funkciója közelebb vihetne mélyebb jelentésrétegeihez (2. kép). 2. kép. Krisztus a kereszten és a tízezer vértanú Rokitóról. Részlet. 1450 körül. A szerző felvétele 137
