Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Omriis creatura significans hogy „itt az Angyali üdvözlettől Mária koronázásáig teijedő képekben a ferencesek által elteijesztett Mária hét öröme és hét fájdalma kapott képi megfogalmazást.”^ Megjegyzendő, Mária hét öröméből a feltételezett ciklusban nem szerepel Jézus megtalálása a templomban, ugyanakkor egyik sorozatban sincs helye a Pünkösdnek, Mária halálának és mennybevitelének valamint az egyedül biztosan azonosítható Mária templombamenetelénekJS Még különösebb, hogy a feltételezett sorrend éppen ott kerül ellentétbe az időrenddel, ahol a két leginkább kivehető kép találkozik. Szokatlan, hogy Mária temp- lombamenetelét előzi meg Jézus bemutatása a templomban. Maga az utóbbi kép kialakítása is elbizonyta- lanít. A mező nagyobbik, jobb oldali felén keresztboltozatos térben egy dicsfénnyel kitüntetett nőalak tart egy szintén nimbuszos gyermeket, előttük zöld-fehér csíkos textillel letakart berendezési tárgy. Két oldalán egy-egy zöld ruhás fiatal szőke nő található. A jobb oldalit részben takarja az előbbi tárgy, a bal oldali alsó részébe viszont belevág az ablak záradéka; annyi kivehető, hogy jobb lábát megemeli, mintha lépne vagy ülne. A képmező kisebb, bal felében árkádív alatt két szakállas férfi helyezkedik el. Prokopp Mária a kompozícióhoz a ferences szerzőjű Meditationes vitae Christi egyik XIV. századi illusztrációját hozta például.16 Ezen a miniatúrán árkádív alatt Mária tartja kezében a gyermek Jézust, két oldalán álló alakok: Anna prófétaasszonyt, Józsefet és Simeont azonosítja felirat. Az előtérben további szereplők, részben kendős asszonyok találhatók.^ Prokopp joggal mutatott rá arra, hogy a keszthelyi freskóval közös a felmutatás (hálaadás) gesztusa, ami a Bemutatás jeleneteken szokatlan. Ugyanakkor a mellékalakok eltérnek, és az is 2. kép. Meister des Heggenbacher Altars: Mária születése táblakép Biberach an der Riß-böl(?), Freiburg im Breisgau, Städtische Museen, Augustinermuseum, fa, tempera, 41,3 x 32,5 cm, Schwaben, 1500 körül. Fotó: Zinke 1990 után nehezen magyarázható, miért szorultak külön térbe a férfiak. Ha olyan jól ismert sorozatokra gondolunk, mint Giotto freskóciklusa a padovai Scrovegni-kápolnában, melyre a Passió kapcsán Prokopp Mária is hivatkozott,18 akkor azt találjuk, hogy a Mária gyermeksége ciklusban a Joachim áldozatával kapcsolatos jeleneteket Mária születése szokta követni, majd ezt Mária templombamenetele, ami után az eljegyzésével kapcsolatos ábrázolások sorakoznak.^ A ciklus logikája szerint tehát a keszthelyi szentély keleti falára is (a délkeleti mezőben ábrázolt Mária templombamenetele előtt) Mária születése kívánkozna. Az alábbiakban azt vizsgáljuk, mennyire egyeztethető össze a feltárt falkép ez utóbbi ikonográfiái típussal. Ha Giotto idézett falképét tekintjük, azt találjuk, hogy az alapkompozícióban van rokonság: a teret két egyenlőtlen helyiségre osztja, a fő esemény a jobb oldali, nagyobb teremben játszódik. Itt Anna egy csíkos takaróval letakart ágyban felülve a megszületett, pó- lyásként ábrázolt gyermek Mária felé nyújtja kezét, miközben ugyanaz a gyermek az előtér fürdetési jelenetében is szerepel. A bal oldali térben szolgálók serénykednek. A csíkos ágytakaró felveti azt a lehetőséget, hogy Keszthelyen is a csak felső testével ábrázolt szent asszonyban az ágyában ülő Annát lássuk, bár a kompozíció különbözik. Itáliában és a szomszédos területeken gyakran követték a giottói megoldást, így Si- enában a XIV. század második negyedében a Maestro di San Lucchese,20 vagy a bozeni St. Vigil unter Weineck 1385-90 körüli falképe:21 mindkét esetben Anna az ágy jobb végében ül, Máriát már fürdetik. Az átlósan elhelyezett ágy a benne felülő Annával viszont megjelenik Giovannino de’ Grassi 1395 előtt készített Visconti-Hóráskönyvében (Máriát itt is már a szolgálók fürdetik).22 Ehhez hasonló annak a falképnek a kompozíciója, mely 1400 körül a felső-bajorországi Dietramszell templomának keleti falára készült. 23 Az átlósan elhelyezett ágyban felülő Anna a későbbi északi táblaképfestészetben is kedvelt,24 olykor a gyermek Máriával a kezében.25 A képpel párhuzamosan elhelyezett ágy bal felén felülő, a bepólyált Máriát magához vevő Anna jellemzi a francia miniatúrafesté- szet emlékeit a XIV-XV. században.26 A német területeken a valamivel későbbről ismert kódexfestészeti példák kompozícióját viszont az átlósan elhelyezett ágy határozza meg.27 Ebbe a hagyományba illeszkedik a táblaképfestészet néhány későgótikus német példája is: néha bepólyázott újszülöttel (mint egy 1500 körüli sváb táblaképen Freiburg in Breisgauban (2. kép),28 máskor nagyobbacska, mezítelen gyermekkel (mint a riedeni oltáron 1470 körül).29 Az újszülöttkort meghaladó, meztelen gyermeket adja át Joachimnak Anna a kolbergi dóm 1400 körüli falképén is (bár a kompozíció itt fordított).30 Mivel a keszthelyi falképen ábrázolt gyermek sem pólyás, hanem valamivel nagyobbnak látszik, s testét ruhácska vagy lepel fedi, ebből a szempontból érdemes felidézni néhány hasonló példát. Egészen nagy, diva124
