Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Omnis creatura significans tatás első része. Ezt Haberlandová Helena művészet- történész végezte el, alapos levéltári előkészülettel, de falkutatási szondákat csak embermagasságig készíthetett, mivel a tulajdonos nem fedezte az épület be- állványozását.4 Ezáltal számos kulcsfontosságú helyet nem lehetett megkutatni, s nem lehetett pontosan felvázolni a szükséges restaurátori munkák kitérj edését sem. így a művészettörténeti elemzés is csak töredékes lehetett — a lehetőségeken belül viszont a kutató megállapította az épület fennmaradt középkori terjedelmét, az általa elért elemek elsődleges, ill. másodlagos voltát, de a festett felületek kutatását a restaurátorokra hagyta. A statikus szakvéleménye kedvező lett, a tetőszerkezetet jó állapotban találta, lokális apró károsodásokat észlelt csak a vörösfenyőből szerkesztett tetőn, amelyet a 19. század hatvanas éveiben készítették. A két színben diagonális irányban fektetett világos és sötét színű mázas hódfarkú tetőcserép viszont már nem volt menthető — az idő (és nyilván a levegőszennyeződés) haladásával a lécezésen tartó „fog” teljesen szétmállott és a cserepeket már csak a megszokás tartotta a tetőn. A lécezést és a mázas tetőcserepeket tehát később kicserélték, betartva a színt, mintát és nagyságot. S mivel a 19. században már eresszel is ellátták a tetőt, ezt is felújították — pedig az eredeti középkori tető nyilván nem így készült valaha. A kápolna kriptájában 1998-99-ben Durisová Mar- cela régész kutatott. A kripta eredeti padlóját kavicsburkolat fedte, a két hajót elválasztó árkád pillérei kváderkőből készültek, ezt egy kb. 70 cm magas csontréteg fedte — eszerint nyilvánvaló az ossarium rendeltetése. A kéthajós „altemplom” eredetileg jól szellőző belsejében 1778-ban, miután kiszedték a csontréteget, az agyagpadlóra maltert simítottak és téglapadlóval burkolták, a kerítőfalak mentén három, ill. 2. kép. Festett ablakkeret-díszítés, részlet. Fotó: Kristina Markusová 3. kép. Boltozatmező a karzat felett, restaurálás és kiegészítés után. Fotó: Kristina Markusová négyszintes beépített sírhelyeket hoztak létre, az ablakokat befalazván. A 19. század első felében pedig a középső árkádokat is beépítették sírhelyekkel, s elsősorban ez a teljes beépítés okozta a falak fokozott nedvességét. így a régészeti feltárás keretében 1998-ban a legkésőbbi sírkamrákat kibontották, hogy biztosíthassák a kripta szellőzését .5 1998-ban fejezték be a kápolna homlokzatán és belsejében a restaurátori kutatást és készítették el a restaurálási tervet.6 Mivel a kutatáshoz sem volt még a kápolna beállványozva, a kutatóterület csak kisebb felületre szorítkozott, így ekkor még a műemlékesek és a restaurátorok is azt tervezték, hogy a kápolna belsejében a középkori figurális freskók restaurálásán kívül javarészt az ún. neogótikus (20. század elejei) kifestést konzerválják. A szondák és a minták fizikális-vegyi elemzése szerint a belső falak sima felületeinek eredeti kifestése sötétszürke volt, az építészeti elemeket vörös és fekete színnel tagolták-keretelték: az ablaknyílások belső keretezését kb. 10 cm széles vörös sáv alkotta, a karzatra nyíló ajtókat feketével keretelték. Az ablakok rézsűjét meszes alapozás nélkül festették: a szürke és vörös tagolásra sematikusan festettek kazettákat — ezek elnagyolt „inkrusztált” márványozásképpen hatnak, mintha az andezitből faragott kőkeretek elemeit erezett márványbetétekkel díszítették volna (2. kép). A boltozat bordáin is számos helyen megtalálták a vörös sávot a világos (fehér) borda menti falsíkon, vörös csíkkal jelezve a fugákat. A bordák meglehetősen karcsúak, ezért itt nem lehet szó a márványozásról, a záróköveknél viszont előkerült a gazdag középkori színezés. A restaurátorok a kutatásuk és a mintavétel legelején a sok sötétszürke színfoltot inkább korábbi égési károsodásnak vélték, később viszont kiderült, hogy a függőleges falfelületek így voltak festve, s fehér vonalakkal jelezték rajtuk a kváder- felosztást — számos helyen a falpillérek oldalán előkerült a vakolatra festett „fugázás” indítása, így lehetséges volt hitelesen rekonstruálni. Sajnos, a boltozat 102
