Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Tanulmányok Prokopp Mária yo. születésnapjára 4. kép. A kápolna szentélye. Fotó: Kristina Markusová vakolt mezein már nem maradt az eredeti kifestés nyoma, a bordák melletti sáv mellett sem, kivéve egyetlen mezőt a karzat északi oldala felett — itt előkerült a szürke alapozásra festett három- és négyka- réjos mintázás sárga és vörös keretezéssel. Ez alapján a szembeni mezőn ennek a tükörképét készítették el, hogy látványosabban lehessen elképzelni a középkori állapotot (3. kép). A Szent László-legenda freskója, amelyet 1864-ben találtak a kápolna déli falán,7 nyom nélkül eltűnt — a restaurátorok csak a Sztehlo-féle helyreállítás idejéről származó cementtartalmú vakolatot találták ezen a részen. Dacára annak, hogy Myskovszky Viktor akva- rellje szerint pontosan lehetne azonosítani az elhelyezését, nyilván már a 20. század elején sem létezett, különben valószínűleg legalább átfestett formában láthatnánk. A szentélypoligon északnyugati falsíkján egy háromalakos freskó látható (4. kép): Szent Mihály arkangyal ifjú göndör szőkehajú alakja hosszú köntösben, jobbjában felemelt pallossal, baljában a lélekmérő mérleggel, két oldalán pedig Szent Kozma és Damján, egyikük kezében orvosságos állóedény és szike, a másik csak edényt tart (5. kép). Ez a festmény későgótikus — a 15. században készülhetett, alatta az eredeti 14. századi kifestés nyomai vannak. A kép alsó sávja kiegészítést kapott — itt hiányzik az alakok lábfejrésze. Valószínűleg akkor károsodott a freskó, amikor a 18. században az eredeti osszáriumot felszámolták és az alsó szinten levő térbe sírhelyeket falaztak: koporsóval nem lehetett bejutni a szűk csigalépcsőn, azért ezen a falon kívülről bontottak ki egyenes lejáratot a kriptába. Feltehetőleg ekkor sérült meg a bontott falon levő freskó alja is. Érdekes talán elgondolkozni azon, hogy kerültek erre a helyre, az arkangyal mellé Kozma és Damján, a gyógyító szentek, akik kultuszának itt semmilyen előzményéről nem tudunk, ismert azonban az a ravennai mozaik, ahol e három szent már a 6. században találkozik, s Szent Mihály arkangyal ott is szőke ifjú alakjában jelenik meg, hosz- szú köntösben és szárnyakkal, akárcsak ezen a 15. századi képen. Kozma és Damján társaságában talán nem annyira a Lucifert legyőző vagy lelketmérő Mihály arkangyal értelmezhető, inkább a keleti egyház korakeresztény időből származó égi gyógyítójával találkozunk. Az oltár mögötti keleti falsíkon szintén volt freskó, a jelenet már nem azonosítható, de a felosztás még kivehető: a téglalap alakú területet szárnyasoltár-módjára osztották fel, egy széles középső képkeret oldalán két-két kisebb mezőnek a kerete látható, s a felső szélén ott a minuszkulás datálás: 1487. A kápolna északi falán a felső síkon egy falfestményt sejthetünk — már régebben alaposan letisztították a nyomát, így csak az látható, hogy egy Utolsó vacsora jelenetről van szó, de a részletek nem eléggé kivehetők. Az északi fal karzat feletti részén csak a boltozati bordák és a támpillér profilja mellett találunk egy vékony sávot a következő festett jelenetből, ez viszont nem elég az azonosításhoz. Az északi fal alsó része már új anyag: amikor 1904-ben lebontották az északi oldalhajót, befalazták a másodlagosan áttört árkádot is a kápolna és az oldalhajó közt, így négy neogótikus védőszent alakja az új falazatra került, amely alatt nincs korábbi festés. A sekrestye keleti oldala részben még az eredeti sekrestyéből maradt falazat, amely később beolvadt az északi oldalhajó falába, de ma látható az apró falfülkéje is a 14. századi vakolat részletével. A karzat mellvédjén található négy evangélista szimbólumánál a restaurátorok rájöttek, hogy a 19., ill. 20. század csak elenyésző kiegészítést adott a képekhez, ezek a kőfelszínre festett középkori képek jó állapotban maradtak meg, elsősorban tisztításra és konzerválásra volt szükségük. A szentély déli falába mélyesztett ülőfülkékről kiderült, hogy maguk a fülkék belsejét és az osztópilléreket a 19. századi javításkor alaposan letisztították a korábbi festéstől, így csak a vimpergák fiáiéin és a felettük levő falrészen lehetett megtalálni az eredeti 14. századi kifestést: a keretezés ismét vörös, a kúszólevelek zöldszínűek voltak, s a vimpergák keresztrózsái közt és az ezek közé illesztett konzolos tor- nyocskák közt vakmérműves festett és vésett díszítést 5. kép. Falkép Szent Mihály, Szent Kozma és Szent Dómján ábrázolásával. Fotó: Kristina Markusová 103
