Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Kristina Markusová A kassai Szent Mihály kápolna restaurálása A Kassára (Kosice [SK]) látogató turisták — és szakemberek — figyelmét rendszerint a Szent Erzsébet- székesegyház köti le, kitárt kapuval és szárnyasoltárokkal fogadva a belépőt. A szakirodalom is aránylag kevés figyelmet — a Dómhoz viszonyítva — szentel a szomszédos kápolnának, pedig ennek eredeti szerkezete, díszítése és autentikus állapota akármelyik városban a település legfőbb díszévé tenné. A Dóm déli oldalán álló gótikus kápolna évtizedek óta csak Mi- hály-napkor volt nyitva, 1985 óta a közönség előtt teljesen be volt zárva (itt tárolták a Dóm főoltárának táblaképeit a restaurálásuk idején 1985-től 1992-ig), 1993 óta készült a kápolna helyreállítása-restaurá- lása, amelyet 2006-ban sikeresen be is fejeztek. A kápolna ünnepélyes újrafelszentelésére 2006. január 22- én került sor. Ez a beszámoló összefoglalja a legutóbbi restaurálás során szerzett kutatási eredményeket, ismereteket és tapasztalatot, mivel a szerzője résztvett a műemléki kutatáshoz szükséges dokumentáció feldolgozásában, s később műemléki felügyelőként kísérte a munkát. A temetőkápolnaként épített, később önálló templomként is használt épületet valószínűleg a 14. század közepe táján emelték. A 15-16. század fordulóján a kassai születésű Szathmári György (akkor pécsi püspök, később esztergomi érsek) és rokonai adakozásából egy oldalhajót illesztettek a kápolna északi falához, lebontva az eredetileg északi oldalra épült apró sekrestyét. A hiányzó sekrestyét később a déli homlokzat nyugati részéhez toldották, áttörvén itt egy ajtót a kápolna déli falán. Az oldalhajó felé egy széles árkáddal nyitották meg a kápolna északi falát, s közös csigalépcsővel kötötték össze a kápolna nyugati karzatát és az új északi oldalhajó nyugati karzatát. A levéltárban, tervtárban, fotótárban felkutatott adatokkal és dokumentációval, valamint a múltban megjelent kiadványokkal1 itt nem fogunk külön foglalkozni, ezeket kimerítően dolgozta fel Farbaky Péter egy korábbi tanulmánya.2 Megemlítésre szorul még az a tény, hogy 1903-04 közt a kápolnát a kassai egyházmegye fennállásának százéves évfordulója alkalmából felújították — ezt már mai felfogás szerint is műemléki helyreállításnak tartjuk, még akkor is, ha purista szellemben Sztehlo Ottó tervezése és vezetése alatt a későgótikus oldalhajót lebontották, felépítették az északnyugati támpillérhez a hiányzó lépcsőtornyot, a megtalált alapokra újból felépítették a korábbi sekrestyét, a déli, másodlagosan hozzáépített sekrestyét lebontották, ajtaját befalazták, és így a kápolnát azóta a feltételezett eredeti külső megjelenésében láthatjuk (1. kép). A 20. század folyamán csak apró karbantartási munkákat végeztek a kápolnán, pl. új villámhárítót szereltek fel, pótolták a törött tetőcserepet, a századelejei vászonnal szigetelt felületi villanyvezetéket új változattal helyettesítették és új bekötőt is szereltek fel. A Sztehloféle helyreállításkor viszont, ismeretlen okból, a kápolna külsejét fedő vakolatot tömény cementből készítették. A régi fényképek alapján ugyanis nem tudjuk pontosan azonosítani a korábbi állapotot: úgy néz ki, mintha a támpillérek kváderfalazata fedetlen lenne, a függőleges falfelület viszont vakolt. Myskovszky Viktor akvarelljén3 egy nem egészen pontos állapotot látunk: olyan helyen is szép kváderfalazatot rajzolt Myskovszky, ahol ma már tudjuk: törtkőből készült a fal s bevakolták. A kőkeménységű cementvakolat, jó vastagon felkenve és nem simítva, de szinte barokkos „báránybundás” dudoros felülettel a 20. század végére a homlokzat alsó részén a falon átütő és távozni kívánkozó nedvességtől felduzzadt és nagy felületeken lehámlott. A homlokzat felső részén viszont makacsul bizonyította jó minőségét. A nedvesség a kápolna belsejében is jelentkezett, a falak alján lerakódáson kívül penészréteg is nőtt. Az egyház — a kilencvenes években eleinte az egyházmegye, később, a tulajdonjogi viszonyok rendezése után a Szent Erzsébet plébániahivatal — beadványa alapján a műemléki szakintézmény előírta a szükséges elsődleges kutatási dokumentációt: alapos műemléki kutatást, statikai szakvéleményt (elsősorban a tetőszerkezetet illetően) és régészeti feltárást (a kápolna kriptájában, illetve a közvetlen környékén, ahol feltételezhető volt a helyreállítás keretében történő beavatkozás. A műemléki kutatás eredménye alapján lehetséges később következtetni a restaurálási kutatás, ill. feltárás kiterjedésére. Az egyház lehetőségei szabták meg a felkészülési munkák tempóját: 1993-ban elkészült a műemléki ku1. kép. A kassai Szent Mihály kápolna délnyugat felől. Fotó: Kristina Markusová lOl
