Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)

MUCSI ANDRÁS AZ ESZTERGOMI KORTÁRSAKRÓL - Gadányi Jenő és Esztergom

szerzett lelkesítő benyomásait. 1956. augusztus 20-án a Ferenczy Károly Múzeumban megnyílt a Szentendrei Művésztelep jubiláns kiállítása. Az ünnepélyes esemény kapcsán a sajtó az elismerés hangján méltatja a kiállítást, de pl. a Népszava kritikusa kötelező óvatosságát zárójelbe rakva - felrója a szentendrei művészet leszűkítését: „...egyetlen képpel sem szerepelnek azok a szentendrei művészek, akik a szürrealizmus és más dekadens törekvések útján keresték mondanivalójuk művészi kifejezését. (Akkor sem, ha nem értünk egyet ezekkel az irányokkal.) Mindenekelőtt Vajda Lajos hiányzik, aki okkal nevezte magát a szentendrei festőnek. ”8

Bálint Endre is azok közé a szentendrei festők közé tartozott, akik nem vehettek részt a kiállításon (bár a teleptagság nem volt feltétlen kritérium a válogatásnál). Bálint az Európai Iskola öt tagjával, Kassák szavaival: „a minden szakmai közösségből kiszorított, pénzkereseti forrástól elütött” művésztársaival (Anna Margit, Barta Lajos, Gadányi Jenő, Korniss Dezső, Rozsda Endre) 1956. szeptember 13-án tiltakozó nyilatkozatban fordult a kormány modern törekvéseket kizáró művészetpolitikája ellen.9 Ezt megelőzően, Korniss Dezső társaságában felkereste régi esztergomi barátját, Marisa Alajos fotográfust, az esztergomi Várost Könyvtár igazgatóját. Martsa kivételes egyénisége, gondolkodása, önzetlen embersége és nyitottsága, a közönséghez való viszonya és a modern művészet iránti szeretete Kassák Lajosra emlékeztette régi művészbarátait.10

Bálinték a Városi Könyvtárban - Gadányi Jenő példájára hivatkozva - egy Keresztény Múzeumban rendezendő szűkebb csoportkiállítás előkészítéséhez kértek segítséget.11 Rám hárult a kiállítás feltételeinek biztosítása. Zolnay László a Balassa Múzeum részéről eleve szimpatizánsként szemlélte az ügyet. A hozzájárulást a múzeum első egyházi előadójától, dr. Bóka Imre úrtól és főnökétől, a káptalani tulajdont képviselő, a hagyománytisztelő, rendkívül óvatos, de csupaszív dr. Witz Béla őrkanonok úrtól kellett megszerezni. Mivel a gyűjtemény kezelését, őrzését, az állandó kiállítás nyitvatartását ebben az időben az állam vállalta, idegen anyag bemutatásához az egyház nem adhatott ngedélyt, de egy képekkel-szob- rokkal illusztrált, modern művészetről szóló TIT-elő- adás ellen nem merült fel kifogás. Erre az előadásra a budapesti TIT-központtól Bálint Endre kapott megbízást, még augusztus hóban.

84