Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)

Mojzer Miklós: Mucsi András temetésén

dom, - irodalmi eseménynek látta a napjai alatt és körülötte zajló fordulatokat. Látszólag sokszor kiszolgáltatott volt, máskor pedig biztos, tán többször is, mint az előbbi - hogy ugyanis a mindennapok fölött lebegett. Nemes utasnak bizonyult. Titka valahol ott kísért: harag, gyűlölködés, elkeseredés, hamis indulatok nem értek fel hozzá: felemelő és mostoha fátumát torzítás nélküli, de a kaleidoszkóp élményét is nyújtó visszatekintő tükörből látta. A tükrök képét pedig - évtizedek kísérleteiből tudjuk - se lefesteni, se leírni nem lehet.

Nem tudom eldönteni, tékozolt-e (életét, energiáit, szeretetét), vagy visszanyert-e valamit abból (figyelmesség, csendes segítségnyújtás, bátor melléállás), amit körének adott, - boldog volt-e láthatóvá alig tett művével; - igazában azzal, hogy annyira barátian velünk és értünk volt. Van-e még ? Higgyük, hogy igen és most és majd mi is vele.

1994. márc. 16.

(Komárom-Esztergom megyei Művészeti Műhely,

1994-95.)

60