Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)
Kaposi Endre: Mucsi András ravatalánál
Kaposi Endre: Mucsi András ravatalánál Esztergom városa és művészközössége nevében búcsúzom Mucsi Andrástól. Hozom az aranyhegyi fák és madarak üzenetét, amiket annyira szeretett, a Du- na-partét, a Várhegyét, a szigetét, a Szent-Tamás hegyét, ahol annyit barangoltunk együtt. Igen! Mucsi András hozzánk tartozott, életünk része volt. Új munkáinkat neki akartuk először megmutatni, az ő véleményét tartottuk a legfontosabbnak, az ő dicséretére voltunk a legbüszkébbek. Most gazdátlannak és elhagyottnak érezzük magunkat. Nagyon nehéz lesz beletörődnünk abba, hogy ezentúl hiába várjuk érkezését. A művészet ügyeiben tanúsított szelíd, de határozott kiállása, szellemesen játékos szófűzése, mindig jószándékúan zsörtölődő kritikája, gyermekien csodálkozó tekintete immár csak emlék. Am itt maradnak számunkra tárgyi valójukban Esztergom művészeti értékeiről írott nagyszerű munkái, számos cikke és tanulmánya, az általa rendezett kiállítások katalógusai tanúskodván arról, hogy nem csak nekünk volt fontos Mucsi András - a kiváló művészettörténész, de neki is fontos volt a város és annak gazdag művészeti hagyománya. Ezért tegnap - nemzeti ünnepünk alkalmával - Esztergom Város Képviselő-testülete Mucsi András művészettörténésznek, muzeológusnak, Az Esztergomi Művészek Céhe elnökének a város egyházi és állami gyűjteményeinek két évtizedes szakértő gondozásáért, a régi és modern művészet értékeinek szolgálatával teljesített kimagasló publikációs és szervező tevékenységéért - posztumusz - a Pro Űrbe Esztergom kitüntetést adományozta. Jó, hogy kortársai és társai lehettünk a kultúra, a művészet sorsáért való aggódás nehéz éveiben, és most megpróbálunk tovább hajózni - immár kapitány nélkül - követve azt az irányt, amit ő ajánlott számunkra. 1994. március 16. 61
