Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)
Mojzer Miklós: Mucsi András temetésén
Mojzer Miklós: Mucsi András temetésén Egész életében úton volt. Szentesről Szegedre (az egyetemen latin-történész szakos), aztán Pestre (a művészettörténet szakra); amikor végzett, elhelyezéssel a Békéscsabai Múzeumba, onnan félévre a pesti Tiszti Házba, majd Esztergomba a Balassi Bálint - azaz a Keresztény Múzeumba. Innen Szentendrére, a Ferenczy -múzeumba. Ez a háromszög: Esztergom, Budapest, Szentendre egyszerre otthona. A duna-könyöki lakás, amelyben a városok és bennük a múzeumok a szobák. Utazva lakott bennük. Nem az utazás kedvéért utazott. Félénk és mégis elszánt vándorként találkozni akart alkotásokkal és alkotókkal, akikben és amelyekben az élet értelmét érezte. Erre a beleélésre a legfinomabb szellemű antennákkal rendelkezett. Leképezte, megörökítette, magába szívta a művek üzenetét, részleteiket felnagyítani, egészüket teljesen megidézni egyformán tudta. Értőként ment utánuk, megkereste őket. Elemi szüksége volt rájuk - és tudom, hogy a lelke mélyén súgás rejtezett. Az, hogy a műveknek is, az élő vagy már régi alkotóknak is szüksége van ő rá, maga-magára és itt, élet és utóélet mesgyéjén, térben és időben az utazás számára is végleg egybekeveredett. Az évszázadokban is utazott: némiképp, profán módon zarándokolt. Állandó kortársként tanú, kiküldött megőrző, és felfedező, - aktuális jelenlevő, segítő szerepet vállalt. Mint a bruegel-i processzióval, látszólag az út szélén, félreállva és néha félreszorítva, de mindig segítve a méltatlanul verteket. Maga is többnyire ezt érezte sorsának és igen sokakat tudott ebben sorstársának. Különösen velük volt tehát. Nagy sor az egykor. Bandi számára indító példa, az előtte és mellette menőkből Genthon Istváné, akit a régi és kortársi művészettel együtt-élésben példájául vett. A pilisi esztergomi hegyekben kiránduló Genthon előkelő racionalitásával szellemében is előtte volt, míg a völgyi vonatban sokszor erre utazó Berda József is ellenpólusul, a zarándok-proletár; Kassák Lajos, Gadányi Jenő, Dévényi Iván, Martsa Alajos, meg a szentendreiek: az esztergomi palota és a múzeumoknak a kerítés mellé szoruló kultúrája kit ne bűvölt volna el? Zene volt, 58