Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)
Rafael Balázs: Élet, halk elegancia, halál
Rafael Balázs: Élet, halk elegancia, halál „De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég, valami tiszta, fényes nagyszerűség...” (Kosztolányi Dezső) Csak keressük a szavakat a kimondhatatlanra: elment Mucsi András is. Ez a sor is keresés. Bizonyossága csak halála tényének van. Meghalt. Meghalt. Meghalt. Meghalt Mucsi András művészettörténész.- Voltál az Ernst Múzeumban ? Láttad a Nemzeti Galériában ? Nyílt egy kis terem a Diófa utcában... Mikor mész Kecskemétre ? A pincében, Szentendrén... A... így kérdezett, így tájékoztatott. Kérdéseiben mindig tárlatokról, kiállításokról esett szó. Tárlatok, képek; átadandó, fontos élmények. Nem szólt feleslegesen. Kocsi, busz, vonat. És mentünk. (A Mucsi Bandi mondta, hogy ezt meg kell nézni)! Ebből a csodálatos emberből az érték tudata sugárzott. Hiábavaló dolgokra szavakat nem pazarolt. Az esztergomi - és szentendrei - tárlatok, kiállítások java részét, évtizedeken keresztül, ő rendezte. Jónéhány állandót: az a Keresztény Múzeum, amit újranyitásától ismerünk, jelentőst az ő munkája; Szentendre múzeumai, a régi művésztelepet alapító nagy öregek, az őshonossá váltak (Gráber Margit, Vajda Lajos, majd Amos Imre, Barcsay Jenő és a számos többiek) nem keveset köszönhetnek neki. A róluk szóló könyvekben, katalógusokban ott sorjáznak Mucsi András okos szavai. Mi kell ehhez ? Mű- és művészismeret, stílus és korszak tévedhetetlen tudása. Józan értékítélet és megszállottság. Következetesség és alázat. Alázat ? Nem, nem az, tisztelet inkább. Tisztelet és hódolat. És tisztelet van-volt bennünk. Csodáltuk a mozdulatát, ahogyan egy képhez nyúlt, ahogyan egy képet - szobrot, textiliát, könyvet - kezébe vett, amiképpen beszélt róluk. Látom a kezét. Könyvet mutat, lapoz benne, magyaráz. Látod ? - kérdi. - Ez, ez az - bólint. 55
