Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)
Kaposi Endre: A peregrinus
Kaposi Endre: A peregrinus Zolnay László - aki 1953 és 1959 között az esztergomi múzeumok igazgatója volt - „Hírünk és hamvunk ” című memoár-kötetében azt írja, hogy 1953 derekán érkezett meg Esztergomba új munkatársa „...a kitűnő, finom lelkű és finom szemű Mucsi András”. Megérkezésének örömére - amint azt személyesen mesélte nekem - egy kiadós vacsorát fogyasztottak a „Kék Duna” nevezetű - ma már nem létező - Kis Duna-parti étteremben, amit aztán néhány pohár borral is leöblítettek. Hogy az új munkatárs megérkezése feletti öröm, vagy a bor okozta - ezt nem tudni, de tény, hogy Zolnay nagyon elemében volt, és hogyan - hogyan nem szóváltásba keveredett a szomszéd asztalnál sörözgetőkkel. A tettlegességig fajuló csetepaténak a rendőrök megérkezése vetett végett, akik Zolnayt annak rendje és módja szerint bekísérték a kapitányságra, Mucsi pedig egyedül maradt az esztergomi éjszakában. Mivel pedig a baj soha nem jár egyedül, rá kellett döbbennie arra a szomorú tényre is, hogy az összes múzeumi kulcs Zolnay zsebében maradt, így szállására sem tud bejutni. Bánatosan elindult hát a kanyargó utcákon, melyekben akkor már egyetlen világos ablakot sem látott - az esztergomi polgárok rég nyugovóra tértek. Eljutva a Kölcsey utcába, egy földszintes ház szélső ablakának függönyén át fényt látott kiszűrődni. Halkan megkopogtatta az ablakpárkányt. Az ablak kinyílt, és egy javakorabeli férfi sziluettje jelent meg a kontrafényben. Mucsi sűrű bocsánatkérések közepette röviden vázolta sanyarú helyzetét, amin az ablakban könyöklő férfi jóízűen kacagott, és nyomban beinvitálta az ágrólszakadt muzeológust. Bent a lakásban aztán kiderült, hogy a vendéglátót Martsa Alajosnak hívják, aki Zolnaynak jó komája, és befolyásos ember lévén másnap majd kimenekíti valahogy barátját a dutyiból. így történt aztán, hogy Mucsi András első esztergomi éjszakáját Martsa legendás nagyasztalán aludta végig - mint mondta - igen jóízűen, és házigazdájával életreszóló barátságot kötött. Mucsi András egy 1991-ben írott tanulmányában így emlékezik vissza az 1950-es évek közepének esztergomi múzeumi körülményeire: „...A Főszékesegyházi Könyv29
