Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)

Kaposi Endre: A peregrinus

tár emeletén létesített Balassa Bálint Múzeumnak ak­kor még nem volt kiállító helyisége, igazi irodája sem. Viszont volt egy sokoldalúan művelt és jóindulatú igazgatója dr. Zolnay László személyében... Ez a kivéte­les és számunkra szerencsés helyzet tette lehetővé, hogy Gadányi újabb kamarakiállítását az előző évben újjáren­dezett Keresztény Múzeumban valósítsuk meg. A szokatlan helyszín Varga Dezsőnek, a múzeum bé­ketűrő festőművész restaurátorának műterme volt. Ez a terem volt egyúttal a múzeumban dolgozó három fiatal művészettörténész, Mojzer Miklós, Eszláry Éva és jóma­gam munkaszobája is. Korábban középkori faszobrok, régi metszetek és keleti szőnyegek raktárának használta a múzeum. (Ideiglenesen itt lakott, rendkívül szerény körülmények között a múzeumigazgató Zolnay László is. Hálóhelye a restaurálásra váró, Szent Katalin miszti­kus eljegyzését ábrázoló báti képek paravánfala mögött volt) Jómagam 1963-ban ismerkedtem meg vele, éppen Martsa és Dévényi Iván társaságában. Kölcsönös szim­pátiánk rövidesen barátsággá érett és túlzás nélkül állít­hatom, hogy együttműködésünk alkotó jellegű volt. Ne­ki köszönhetem, hogy megismerkedhettem Borsos Mik­lóssal, Barcsay Jenővel, Szántó Piroskával és Vas István­nal, Bálint Endrével, Miháltz Pállal és más jeles mű­vésszel. Sok közös élményünk volt, de kapcsolatunk legtermé­kenyebb szakasza a Zodiakus Klub működésének ideje volt. A klubot a kedves emlékű Homor Kálmán által veze­tett esztergomi Tervező Iroda és az általam vezetett Sigillum művészcsoport együttműködési megállapodása hívta életre 1971-ben az iroda földszinti nagytermében, melyhez a kitűnő könyvtár is csatlakozott. Itt mintegy tíz év alatt Mucsi András sok (mintegy 30) kiállítást ren­dezett és nyitott meg. A rendezéseknél én voltam a fa- mulusa. E munkálatok többnyire a késő esti és az éjsza­kai órákban zajlottak, és ilyenkor az egész napi munka utáni fáradság leküzdése okán rengeteget tréfálkoztunk és viccelődtünk. Óriási művészettörténeti tudása, a világot járt ember sok tapasztalata remekül megfért kitűnő humorérzéké­vel, a játék és a komolyság benne szinte átszőtte egy­mást. Ennek bizonyságára idézem azt a levelet, amit a klub elnevezésével kapcsolatban küldött: 30

Next

/
Thumbnails
Contents