Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)

Olajos István: Magasabb szférákban élt...

Czóbelnál, Modok Máriánál, Vajda Lajosnál, Anna Mar­gitnál. De ha találkoztunk, már messziről nevettünk, tudtuk, a következő pillanatban valami groteszk, kaci­fántos, góbés fog következni. 1991. koratavaszán meglátogattuk Bandiékat Eszter­gomban, az Aranyhegyi úton. Lakásukban a szép képek, műtárgyak között jópofa, ötletes gyerekjátékok is voltak. 4éves Rita lányomnak nagyon megtetszett egy nagy, barna, hosszúszőrű majom. Búcsúzásnál nem akarta el­engedni. Azt mondja Bandi: vidd el nyugodtan, játsz ve­le, aztán majd visszahozzátok. A gyerek boldog volt, de eljött az idő és a majmot vissza kellett adni. Sírva kö­szönte meg a lányka, Bandi vigasztalta: ne búsulj, most egy kicsit itt lesz, azután megint elviheted. Június 5-én Bandi lapot küld: „Kedves Pista! Egy szekszárdi rendezés és egy megnyi­tó között (Gráber Margit) örömmel értesítelek, hogy a jö­vő héten 12-én, szerdán, késő délután Scheiber Hugó ügy­ben, ha az időpont Nektek is megfelelő, egy műítész há­zaspár fogja tiszteletét tenni hajlékotokban: Pataki Gá­bor (Akadémia, Kutató Csoport) és Marányi Judit (Ferenczy Múzeum). Ha az időpont kedvező, én fogom ka­lauzolni őket Hozzátok. Baráti üdvözlettel, Kedves Fele­ségednek kézcsókkal Mucsi Bandi. ” Jelzett időpontban megérkeznek a vendégek. Sorjáz­nak be a hallba, elől Bandi, majd Patakiék és Bandi fele­sége, Vanda. Rita lányunk, amint Bandi hangját meghal­lotta, rohan ki egy belső szobából és már messziről izga­tottan kiáltja: Elhoztad a majmot? A hatás leírhatatlan. Mi nevetünk, de Patakiék nem tudták mire vélni a dol­got. Hosszú időbe telt, míg hihetően el bírtuk magyaráz­ni, mi a helyzet háttere. Rövidesen a betegség hatalmába kerítette. Operációk, jobbulások, rosszabbodások. Meglátogattuk, sportos tré­ningruhában feküdt ágyán, mely halálos ágya volt. Tud­ta, hogy napjai vannak hátra. Mint bölcs, tudós Till Eulenspiegel tréfálkozásával még O vidította fel nyo­mott hangulatunkat. Nagy lélek volt, elbűvölt minket, mint Őt Itália. Özve­gye a gyászmisét lelke üdvéért a Szent Istvánról neve­zett kiskápolnában mutattatta be. A kék-arany barokk oltárt barátja, kollégája Varga Dezső, mintha az Ő tiszte­letére restaurálta volna ilyen ragyogóan pompásra. Ban­di szédült volna, de már nem volt köztünk. A végtelen magasságokat járta, vagy a velencei, umbriai, toszkán is­kolákat. Kedvelt sienai festőivel beszélgetett. 28

Next

/
Thumbnails
Contents