Mucsi András: Keresztény Múzeum (1990)
BARTOLOMMEO CRISTIANI (?) Műk. 1366-1398 között, 1370 körül: 22. Krisztus létrán a keresztre megy (55.153) A Megváltó önkéntes keresztáldozatára utaló, ritkán ábrázolt téma a Krisztus szenvedéseiről szóló meditációk és prédikációk nyomán, a XIII. század végén jelenik meg az itáliai festészetben. Az élőképszerű jelenet beállítása, a mellékalakok figyelő tekintete és a magyarázó kézmozdulatok a XIV. századi vallásos misztériumjátékok hangulatát idézik. A kép ellenszenves szerepét játszó figuráinak összekarcolt arca arra utal, hogy a Megváltó szenvedéseit megindító módon interpretáló táblakép az egykorú szemlélőkre nézve nem maradt hatástalan. VECCHIETTA (tkp. LORENZO Dl PIETRO (?) műk. 1428-megh. 1480), 1430-as évek: 23. Zászlóátadás (55.161) Siena fehér-fekete zászlójának átadását ábrázoló jelenet — valószínűleg egy képekkel díszített láda (cassone) töredéke — a képtár XV. századi olasz anyagának egyik legszínesebb, témáját tekintve legérdekesebb darabja. A toszkán korareneszánsz e ritka gyöngyszeme, Velasquez képének: Breda átadásának, az európai festészet méltán kimagasló remekének talán legszebb, — kétszáz évvel korábbi — miniatűr előképe. A szereplők ünnepélyes scenirozása, áttekinthető csoportosítása érezteti a három oldalról lezárt, színpadsze- rűen nyitott tér temploma előtt lejátszódó esemény fontosságát. — A firenzei eredetű táblakép domborszerűen felépített kompozíciójával, plasztikusan formált, portrészerű fejeivel feltehetően a sienai szobrász-festő Vecchietta fiatalkori műve az 1430-as évek közepéről. MARIOTTO Dl NARDO (1380-1424 között) 1390 körül: 24. A tébai remeték élete (55.168) Kolostor berendezéséhez tartozó, frízszerű kompozíció, bútor vagy falburkolat részlete. Az ábrázolás, a XIV. század második felében a toszkán festészet egyik kedvelt témája, először a pisai Campo Santo freskóin jelenik meg 1360 körül. Ennek egyik legkorábbi, Firenzében készült, töredékes táblakép-változata a XIV. század végén készült esztergomi kompozíció. A trecento tájkulisszák előtt közlekedő szent remeték, a bozótban szundikáló hímoroszlán és az utasával békésen baktató szarvas, az ébredező korareneszánsz hangulatát idézik. GIOVANNI Dl PAOLO (XIV. század vége-1482), 1450 körül: 25. Szt. Ansanus keresztel (55.181) Az ábrázolt jelenet Siena védőszentjének életét bemutató képsorozat töredéke, egy szétszedett oltár predellájának tartozéka. A kép dekoratív, üde színezése emlékeztet arra, hogy festője, Giovanni di 10
