Mucsi András: Keresztény Múzeum (1990)
szerű ábrázolása, a feladatukat odaadó figyelemmel végző hóhérok és a jelenetet szinte kívülről szemlélő durvaarcú hóhérsegéd eláb- rándozásának megfestése. A képen olvasható gótikus mondatszalag latin szövege szerint Szt. Julietta gyermekével együtt szenvedett vértanúságot. Kultusza főleg Spanyol- és Franciaországban terjedt el. Legendájának képzőművészeti ábrázolása rendkívül ritka. ITÁLIAI KÉPEK FIRENZEI FESTŐ, 1270-1280 között: 19. A Kálvária (55.133) A firenzei Magdolna-oltár mesterének műhelyében készült kép eredetileg diptichon jobb szárnya volt, a másik szárny feltehetően Mária félalakját ábrázolta. A kis méreteiben is monumentális, statikus kompozíciót a rendkívül kifejező alakok erőteljes, lendületes vonal- vezetése és a levegőben röpködő, könnyező angyalok teszik mozgalmassá. A csupán derékig ábrázolt, testetlenül lebegő angyalok hosszúnyakú bizánci edényekben fogják fel Krisztus sebeinek kiömlő vérét. DUCCIO Dl BUONINSEGNA, (1255 körül—1319): 20. Jeremiás próféta (55.134) A XIV. századi több osztású oltárművek (poliptichon) oromzatát többnyire csúcsíves záródású, prófétákat ábrázoló képsor díszítette. A jellegzetes prófétaföveget viselő félalakos figurák kezükben Jézus eljövendő szenvedésére utaló mondatszalagokat tartanak. Ilyen oromkép volt Duccio, a sienai iskola első kiemelkedően nagy mesterének egyik kései műve, a Jeremiást ábrázoló táblakép is. A próféta együttérző, szelíd és szomorú arckifejezését a latin nyelvű Jeremiás-idézet (11, 19) magyarázza: ,,és én, mint a szelíd bárány, ki áldozatra vitetik . . SIENAI FESTŐ, XIV. század közepe: 21. Apostolszent, kezében könyvvel (55.157) A festmény több osztatú oltármű bal oldali táblája lehetett. Az ősz szakállú, könyvet tartó apostol hajviselete és ruházata alapján feltehetően Szt. Máté evangélistát ábrázolja. A képen kitűnően megfigyelhető az olasz trecento festészet rendkívül gondos, az arc formáit vékony ecsetvonásokkal kialakító, utánozhatatlanul finom és igényes tempera-technikája. 9